Természeti viszonyok

A következő háromrészes sorozatban választ keresünk a kérdésekre, hogy hol is fekszik Alap község, és mi jellemzi a falu és közvetlen szomszédságának területét? Az első részben utánajárunk, hogy ha valaki Alap utcáit járja, vagy a határ menti réteken bóklászik, akkor voltaképpen min is lépked, valamint kiderítjük, hogy miért ilyen szép e vidék, azaz felfedjük a táj jellegzetességeit.

Ehhez segítségünkre lesz a Dr. Radó Sándor (fedőneve Dóra, szovjet kém, nem mellesleg geográfus, kartográfus, akadémikus) szerkesztette 1967-es kiadású Magyarország Nemzeti Atlasza című kiváló mű.

Magyarország Nemzeti Atlasza - főszerkesztő: Dr. Radó Sándor, Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1967

Fotó: alapitajhaz

Alap, a Mezőföld középső területén, a  Duna vonala és a Sió merész, a tolnai Hegyhát erőteljesebb emelkedői felett Balaton felé tartó kanyarja közötti, finom ívű dombokkal gazdagított síkságon fekszik (1.ábra). A Sió mellékága a Sárvíz-csatorna egyik bővebb vizű gyűjtőterületére épült a falu. Ennek bizonyítéka a környéket behálózó, vízzel gyakran telt árkok, erek, gödrök, valamint ezek duzzasztásából kialakult tavak nagy száma.

1.ábra: Alap a Mezőföld szívében

Ábra: alapitajhaz

A formák kialakításában elsődleges szerepe van a tájformáló erőknek, mely a felszínen legtöbbször valamilyen eróziós hatást jelent. Az erózió belerág a Föld kérgébe, következtében üledékek képződnek, elszállítódnak, lerakódnak. A visszamaradt harapásnyomok meghatározói a felszínnek. A változásokat anyagi kölcsönhatások idézik elő, így a szél által elragadott apró anyagszemcsék kellő idő alatt mívesre faraghatnak igen kemény sziklákat is. A víz önmagában is, de hordalékdarabokat szállítva még inkább koptatja a felszínt. Még kisebb állóvizekben is kialakul annyi áramlás – pl. a szél borzolta hullámzás által – amennyi képes jelentős változásokat előidézni a vízzel érintkező területeken. „Lassú víz partot mos” – szól a mondás, de a geológiában még inkább igaz, hogy gyors víz pedig partot semmisít meg, hogy aztán máshol újat hozzon létre. A vizes közeg másik fontos tulajdonsága, hogy kémiai reakciókon keresztül anyagok oldódhatnak benne. A világ tájainak egyik meghatározója, hogy ezen bontó erők eredői nekifeszülnek akár évmilliókon keresztül a Föld mélyéből származó kőzetanyagoknak és törik, zúzzák, marják azokat serényen. Nincs ez másképp a Kárpát-medencével, azon belül a Mezőfölddel sem.

A mai Alap körüli vidéket két periódusban borította hosszasan víz. Az első ilyen periódus, nagyon rég volt, a Perm időszakban körülbelül 250 millió évvel ezelőtt (2.ábra, bal felső kép). Azóta annyi minden történt geológiai értelemben, hogy ennek a vízzel borított időszaknak nyomait a később zajlott átalakulások nagyrészt már elfedték. A mostani tájkép meghatározó elemei földtanilag fiatal képződmények. A következő jelentős vizes időszak hatásai lényegileg, nagy vonalakban kialakították a ma látható alapi tájat. A 10-12 millió éve, a Miocén középső időszakában megjelent víztakaró, a Pannon-tenger borította a felszínt, majd a tenger visszahúzódása után egy hatalmas édesvízi tó maradt hátra, ami aztán nem is olyan régen végleg eltűnt (2.ábra, jobb felső, bal alsó és jobb alsó képek). Az ekkor lerakott, helyenként több kilométernyi – elsősorban a meszes vázú vízi élőlények maradványaiból származó – üledékek a későbbi finomabb átalakulásoknak megágyaztak.

2.ábra: Tartósan vízzel borított időszakok - Alap piros ponttal jelölve

Ábra: alapitajhaz

Mi van a mélyben? Ha elég mélyre fúrunk egy lyukat Alapon, akkor mondhatnánk tréfásan, hogy Kína. Egyrészt egyáltalán nem Kína van a Föld átellenes pontján, hanem a Csendes-óceán egy teljesen jellegtelen pontja, a legközelebbi komolyan vehető szárazföld pedig Új-Zéland szigete. Másrészt most ne tréfálkozzunk, hanem elszántan kutassuk tovább az alapi föld titkait. Az atlasz jelzése szerint (3.ábra) a terület 1500-2000 méteres mélységben tartalmazza az alaphegységet, ami harmadidőszaki – tehát a Pannon-tengeri üledék korának megfelelő – hegységközi és medenceperemi képződményekből áll. Az ábrán jól látható, hogy Alaphoz igen közel húzódik a Közép-magyarországi törésvonal. Bár a törésvonal mentén kialakuló feszültség minden bizonnyal több komolyabb földrengés kiindulópontja volt hazánkban, a nagyobb rengések szinte kizárólag az ország északi területein jelentkeztek, Alaptól legalább 100 km távolságra.

3. ábra: Alap területének hegységszerkezete - harmadidőszaki hegységközi és medenceperemi képződmények 1500-2000 m mélyen

Ábra: alapitajhaz

Mi van közvetlenül a talpunk alatt? A hétköznapi válasz az lehetne, hogy valamilyen talaj. Nyilvánvalóan, de milyen valójában az alapi talaj? A gyakorlatias válasz hezitálás nélkül érkezne valószínűleg az összes alapi lakostól, hiszen ezen termelik betevőjüket, forgatják ekevassal, ebbe építik otthonaik alapját, ennek porában játszva nőnek fel gyermekeik. A válasz ez lenne: homok. Felül fekete, lentebb sárga. Ezt mindenki tapasztalhatja, aki a környéken vala is ásott fél méternél mélyebb gödröt. Mégis, nézzük meg most mit mond a tudomány, mit mutat atlaszunk? És valóban, Alap környékén  futóhomok rakódott le, így létrejöhetett a szél hordta kötött homok (4.ábra). Ez a mezőföld legkiterjedtebb futóhomokos területe, amit keskeny karéjban körülvesz egy vékony folyami homok borította szegély. Tovább távolodva Alaptól lösz és sárgaföld jelenik meg. Mindezen rétegek a pleisztocén korban alakultak ki, feltehetően az ez idáig utolsó jeges periódus kemény jegének kőzetet őrlő, morzsoló hatásának következményeképpen.

4.ábra: A térség földtani térképe - Alap körül a pirosan pontozott terület: futóhomok, szél hordta kötött homok; a feketén sűrűn pontozott terület: folyami homok; a függőleges szaggatott vonallal ellátott terület: lösz és sárgaföld

Ábra: alapitajhaz

A következő atlaszábrából (5.ábra) is kiolvasható, hogy egy középső pleisztocén kori futóhomokos hordalékkúpon csücsül a falu. Északról és nyugatról a Sárvíz-csatorna jelenkori iszapos áradmánya borította terület, keletről egy kis rész medenceperemi hordalékkúp-teraszos síkság, egy vékony sáv homokos lösszerű lejtőüledék (lejtőlösz) és kissé távolabbról, egy igen kiterjedt lösztábla déli pereme határolja. Dél felé sok homok és egy nagyobb homokos lösz kúp jellemzi a vidéket. A Sárvíz csatorna egyik, közvetlenül Alap mellett húzódó vízgyűjtő ága egy tektonikus árokban húzódva folyik be a csatorna fő ágába.

5. ábra: Az Alap körüli táj alaki jellemzői és felszíni képződményei - Alap körül a feketén ritkán pontozott terület: középső pleisztocén kori futóhomokos hordalékkúp; Alap felett a sötétzöld vízszintes kettős sávokkal és pontokkal ellátott terület: jelenkori iszapos áradmány; jobbról a világoszöld sűrűn pontozott terület: medenceperemi hordalékkúp-teraszos síkság; jobbról sárga függőleges szaggatott vonallal ellátott terület: homokos lösszerű lejtőüledék; lentről a váltakozóan függőlegesen sávozott és függőlegesen pontozott terület: homokos lösz kúp; Alap felett közvetlenül a piros szaggatott vonallal jelölt terület: tektonikus árok

Ábra: alapitajhaz

Az Alapon ásott kutak bőséges vízellátást képesek biztosítani a tanyákon. Ha belekukkantunk a kutakba, láthatjuk, hogy körülbelül 2-3 méter mélységben van a víztükör. Ha ásunk egy megtermett gödröt, nyárderékon 2,3-2,5 m mélységben jelenik meg a talajvizet jelző kis vízgyülem (1990-es évek végi saját mérés). Ez persze függ a megelőző időszak csapadékellátásától, és a terepviszonyoktól is. Lássuk, hogy fest ábránkon (6.ábra) a térség talajvízállása (1956-1960 évek átlaga alapján)! A falu egy kifejezetten magas (0-2 m) talajvízszintű zóna és egy alacsonyabb (4-6 m) zóna határán húzódik. A talajvíz ritkán, heves esőzéses időszakok után igen magasan is húzódhat. A környékbeli csatornák, természetes vizesárkok  a 90-es évek végén, 2000-es évek elején többször is hosszabb időre megteltek. A belvizek a Mezőföldön is nagy károkat képesek okozni.  Az Alap környéki földek belvíztől elég jól védettek, mivel a lágy dombok hatékonyan levezetik a felesleges olvadékot, csapadékot, ami összegyűlve végül a Sárvízbe ömölhet.

6.ábra: Talajvízállás (1956-1960 évek átlaga) - Alaptól közvetlenül balra a halványabb kék terület: 0-2 m felszín alatti talajvízmélység; Alaptól közvetlenül jobbra: 4-6 m felszín alatti talajvízmélység

Ábra: alapitajhaz

Mindezen viszonyok összessége – még sok egyéb tényezővel együtt, mint például az éghajlat, időjárás, emberi tevékenység – meghatározza, hogy az életnek milyen formái népesítik be a felszínt. Az élőlények aktivitása hozzáadódik a folyamatokhoz, így kialakulhat egy olyan réteg, amelyet szűkebben vett talajnak, vagy földművelési vonatkozásban termőtalajnak nevezünk.

Az Alap környéki földeken (7.ábra) a talaj az északi területeken réti szolonyec, míg kissé délebbre csernozjom jellegű homok. Mi fán teremnek ezek a furcsa nevű dolgok? A réti szolonyec egy szikes talajtípus, nem fán terem, rajta sem igazán terem fa, inkább fűfélék. A felső rétegek sószegények, a humuszos réteg vékonyka, 15 cm körüli. A mélyebb szintek sógazdagok, és eléggé agyagosak. A csernozjom (mezőségi) jellegű homokos talaj ismérve, hogy ősi, füves növénytakaró alatt képződik. Laza, a földben lakó lények által jól átkevert, átforgatott, elég mély, jó vízelvezetésű humuszos, valamint egy változó tulajdonságokkal bíró meszes réteg és jelen esetben nagy homoktartalom jellemzi. A térségben található még észak felől réti talaj, valamint réti öntéstalaj. Nyugat felől, a Sárvíz mentén lápos réti talaj határol. Délebbre barnaföld és futóhomok változatos mintázata borítja a vidéket, kelet felől pedig az igen kiterjedt mészlepedékes csernozjom szegélyez. A laza üledékek közül a homokos glaciális (jégkorszaki) üledék és a homokos vályog (a vályog agyag, iszap és homok keveréke) váltakozik.

7.ábra: Alap környezetének talajtérképe - Alap feletti lila terület (20): réti szolonyec; Alap alatt okkersárga terület (11): csernozjom jellegű homok; Alap felett a lila terület feletti kékeszöld területek (23,24): réti talaj és réti öntéstalaj; balról a Sárvíz-csatornát szegélyező zöld terület (25): lápos réti talaj; Alap alatt halványsárga és piros területek (1,8): futóhomok és barnaföld; jobbról a kiterjedt rózsaszín terület (12): mészlepedékes csernozjom

Ábra: alapitajhaz

Végezetül nézzük meg, hogy a már sokat emlegetett eróziós erők konkrétan – viszonylagosan – milyen mértékben járulnak hozzá a tájkép alakulásához. Számottevő erózió ott jöhet létre, ahol az erő képes kifejteni hatását, azaz ellenállásba ütközik. A felszíni formáknak nagy jelentősége van, egy teljesen sík vidéken az erózió elhanyagolható, legfeljebb a víz oldószer hatásából jön létre valamennyi lepusztulás. A szűken értelmezett erózió a víz munkáját jelenti, a víz talajpusztító hatásait szemlélteti  utolsó ábránk (8.ábra). A település egy nem erodált és a domborzati, földtani viszonyoknak megfelelően, egy kisebb fokú eróziót – az eredeti termőréteg 30%-nál kisebb lepusztulást – mutató terület határán foglal helyet. Jól látható, hogy Alaptól keletre és nyugatra is kialakult egy-egy deflációs mélyedés. Ezeket a vájatokat a szél munkája ásta ki, az előzetesen fellazított, aprózódott, mállott felszínből.

8.ábra: Talajpusztulás mértéke - Alaptól közvetlenül balra a kiterjedt krémszínű terület: nem erodált terület; Alaptól közvetlenül jobbra a sárga terület:  kisebb fokú erózió – az eredeti termőréteg 30%-nál kisebb lepusztulásával

Ábra: alapitajhaz

„Majd ha bejön az igazi nyár, úgyis kiég minden. Ha nagy ritkán esik is, a homok elnyeli a vizet, nyoma sem marad” – hallható oly gyakran az alapi gazdáktól. Aztán, mégis a környékről származik az ország talán legjobb dinnyéje, mindig kövér a napraforgó, a szilvafák roskadásig tele vannak, és a burgonya is vígan hízik még öntözés nélkül is. Hogy is van ez akkor? A következő részben Alap éghajlatával, időjárásával foglalkozunk.

Horváth Dominik