Február 27-én, azaz jövő héten csütörtökön a DSZC Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola Centrum Tanétterme ad helyet a Nőnek lenni jó! junior pódiumbeszélgetésnek

A program egyik kezdeményezője, Szabó Réka elmesélte, miért kapcsolódtak a kínálkozó lehetőséghez.

– A Nőnek lenni jó! sorozattal először online felületen találkoztam, ahol elolvastam a Polgár Lilla színművésszel és Szücsné dr. Harkó Enikő tanárnővel készült beszélgetést. Iskolánk igazgatójának, Magyar Andrásnak jutott eszébe, hogy szervezzük ezt meg a diákjaink részére is, és a bevonásukkal beszélgessünk arról, mit is jelent nőnek lenni. Érdekes lehet az erről való párbeszéd. Örültem annak, hogy úgy gondolja, érvényes mondanivalóm van a témáról pedagógusként, női pedagógusként. Minden újabb generáció más-más problémákkal szembesül, egészen másként gondolkodom, mint azok, akik például 2000 után születtek. Ha korban nem is, de szemléletben nagy közöttünk a távolság.

– A február hónappal kezdetét veszik a tavaszváró ünnepek. A tisztító szertartások és termékenységi rítusok, a párválasztás alkalmai több ezer évre nyúlnak vissza az európai civilizációban. A mi népi kultúránkban szép hagyományok élednek újjá, ugyanakkor roskadoznak az üzletek a Valentin-napi csecsebecséktől. Hová lett az ünnep varázsa?

– Multikulturális kavalkádban élünk, gyakran keverjük a szezont a fazonnal. A nőnek van egy fészekrakó attitűdje. Ez egy kitüntetett szerep, elhozni azokat a pillanatokat egy szűkebb vagy tágabb család életébe, amikre vissza lehet emlékezni. Én magam is arra törekszem, hogy ünnepteremtő legyek. Felgyorsult a világ. Sokkal inkább a kifelé, és nem a befelé fordulás, az elmélyülés korát éljük. Én folyamatosan várom a tavaszt. A testi-lelki újjászületést szeretném megélni nap mint nap.

– A család funkciói megváltoztak. A gazdasági, a gyermekvállalási és érzelmi funkciók halványulnak. Mi felé halad a család intézménye?

Szabó Réka irodalmi példákon keresztül segít a diákoknak a megváltozott női szerepekben eligazodni, az előítéletes gondolkodás ellentmondásaival szembesülni Fotó: a szerző

– A neveléstudományi munkákból tudjuk, hogy kezdetben termelő egységként jelent meg a család, amelyben mindenkinek megvolt a maga feladata, jól elkülönültek a férfi és a női szerepek. Az ipari forradalom környékén változik meg minden, a nő klasszikus, a családi tűzhelyet őrző, gyermeknevelő funkciója kezd háttérbe szorulni. Persze, voltak a női emancipálódásnak kezdeti megnyilvánulásai, de sokáig szó nem volt erről. Lassacskán megszűnik az a felfogás, mi szerint a nőnek kizárólag a konyhában a helye. Felborul az évezredek, az évszázadok során kialakult egyensúly a férfi és női szerepek között. Onnantól kezdve, hogy a nő „többfunkciós” lesz, több kérdést felvet a nőiség és a férfiasság kérdése. Például Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regénye a női szerepek mesterséges elkülönítésének veszélyeit vizionálja. A regény születése kapcsán az írónő azt nyilatkozta, hogy semmi olyat nem írt, ami valaha ne történt volna meg a történelem során. Azért is kell ezekről olvasni és beszélni, hogy ne ismétlődjön meg, hogy ne asszisztáljunk ehhez.

Értelem és érzelem, versengő világunkban

– A nő és a férfi viszonya széles skálán mozog, nem ritkán a hagyományos szerepek felcserélődnek.

– A tizenkilencedik században Jane Austen angol írónő Értelem és érzelem című, 1811-ben kiadott első regényének története szerelemről, csalódásról, reményről és boldogságról mesél. Az érzelem sokkal inkább a nő privilégiuma, és ha a férfi kiadja az érzelmeit, akkor gyengének titulálják. Egyik nemnek sem kellene nélkülöznie egyik készséget sem.

– Versengő világunkban a nő a férfi, a férfi a nő versenytársává válik, ezáltal is teret engedve újabb konfliktusok kibontakozásának.

– Mi van például akkor, ha egy párkapcsolaton belül a nő keres többet? Persze, ez nem túl gyakori. Egy másik példa, hogy a nők általában felfelé házasodnak. Choderlos de Laclos A veszedelmes viszonyok című regényében a két intrikus, Merteuil márkiné és Valmont vikomt. Mindketten magasrangúak, versenyre kelnek, hogy ki tud több nőt, illetve férfit elcsábítani. Ez a párharc végzetesen kiéleződik, mikor a férfi valódi érzelmeket kezd mutatni egy harmadik fél iránt.

– Milyen előítéletek nehezítik, avagy könnyítik az életünket, az életben való kiigazodásunkat?

– Az előítéletek rendszert próbálnak teremteni a káoszban. De tartózkodnunk kell a végletes gondolkodástól. „Mi marad a nőből, ha elvész a szépsége” – ezt a kérdést tettem fel a minap az órán a diákoknak az egyik klasszikus irodalmi alkotás elemzése során. Eljutottunk odáig, hogy mik a legfontosabb tulajdonságai egy nőnek és egy férfinak. Szűkült a kör: az igazi nő hűséges, nőies és van tartása. A férfiaknál fel sem merült, hogy hűséges legyen…

Napi hét perc egymásra

A kommunikáció erejében hiszek, abban, hogy beszélgessünk, legyünk együtt

– Atomjaira hull a család, önző világban élünk. Egy életed van, élj a mának! – halljuk többektől. Hova vezet?

– Az érzelmi intelligencia fejlődése vagy el sem indul, vagy elmarad a kívánatos szinttől, valahol nagyon az elején vész el. A kommunikáció erejében hiszek, abban, hogy igenis beszélgessünk, legyünk együtt. Boncolgassunk lényeges témákat. Találjunk megoldásokat a problémákra. Nekem magyartanárként könnyebb dolgom van, mert az irodalmon keresztül, nem túl direkt módon tudok olyan dolgokról beszélgetni velük, amelyek őket is érintik. Nagyon nagy baj, hogy az emberek nem beszélgetnek egymással vagy éppen rosszul teszik azt, nem jó eszközöket használnak. A felmérések szerint napi hét percet beszélget egymással a szülő és a gyermek: brutális mutató. Az iskolában – ha erre érzékeny pedagógusok vagyunk – bizonyos esetekben több idő jut a gyerekre, mint amit a családtagok odahaza egymásra szánnak. Bár az is igaz, hogy a gyerekek is hárítják ezt, sokkal inkább bezárkóznak a maguk világába, gyakran bizalmatlanok.

– Miközben szeretetre éhezünk, vajon jól szeretünk-e másokat? Szeretjük-e önmagunkat?

– Sokat gondolkodom ezen, tanárként is különösen érzékeny ez a terület. Rendkívül szenzitív korban vannak a középiskolás korú gyerekek. Én úgy nőttem fel, hogy pontosan tudtam, hogy engem szeretnek, mindemellett az ajnározás nem volt jellemző. Tudtam, ha rólam van szó, büszkék rám a nagyszüleim, de nem feltétlenül öntötték ezt minden alkalommal szavakba. Minden óra elején megkérdezem a gyerekektől: hogy vagytok ma? Erre az elején nagyon-nagyon rácsodálkoztak, mostanra eljutottunk odáig, hogy visszakérdeznek, én hogy vagyok?

– Milyen példaképei voltak, a tanítványai előtt milyen példaképek állnak? Akár beszélhetünk ellenpéldákról is, amilyenekké nem szeretnénk válni.

– Nem tudnék egy embert megnevezni. Életszakaszonként eltérők a példaképeink. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kik voltak hatással rám. A legelső a nagymamám, aki anyafiguraként, határozott, kenyérkereső nőként volt jelen az életemben. Aki házasságban élő nő, mégis rendkívül önálló és bizonyos értelemben független. Ő egy modernebb szellemiségű nő, mint amire az 1932-ben született kortársaitól számítanánk. Utána voltak nagy csalódásaim, ugyanakkor „útmutatóim” is, akik miatt a pedagógushivatást választottam. Hiszek abban, hogy teremtünk, építünk, formálunk, éppen emiatt próbálok hatással lenni a diákokra. Meggyőződésem, hogy a pedagógus legnagyobb fegyvere a személyisége. Ha ő hiteles, akkor példaként szolgál, ha nem is azonnal, de talán évek múlva.

A szolgálólány meséje
Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regénye 1985-ben jelent meg. A kanadai írónő disztópiája – elképzelt negatív jövőképe – megrázó vízió egy olyan világról, olyan társadalomról, amelyben a nőknek az a szerepük, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatába álljanak. A történet egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. A könyvadaptációból televíziós sorozat is készült, amelyet 2017-ben mutattak be.  

A pedagóguspályát választotta
Szabó Réka Balassagyarmaton született, a nagyszülők révén Szentendréről kerültek Dunaújvárosba, ahol 4 éves kora óta él. A Széchenyi gimnázium után a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon. Az egyetem elvégzését követően, jelenlegi munkahelyén, a kereskedelmi középiskolában magyar szakos tanárként kezdett el dolgozni. Érdeklődési területe széles skálán mozog: a kortárs irodalomtól, a divattörténeten át egészen a  filmművészetig.