Megérkeztünk, fülledt forróság volt, mozdulatlanságban is tetőtől talpig leizzadt az ember. Még tartották magukat a növények, de ordítottak a szomjúságtól. A fű csak néhány foltban sárgult meg, a parasztmuskátli vérvörös pamacsban tündökölt, a szőlő lassan nevelgette apró bogyóit. Azonnal bőséges vízre volt szüksége mindennek, csak az akácok nevetnek az ilyen időben, nekik nem számít. Elő a kannákkal, hordókkal, slagokkal és csapokkal! Ez a talaj úgy nyeli a vizet, mint kacsa a nokedlit. Fölkaptam az egyik kannát, hogy nyakon borítsam a búsuló petúniákat, zúgna a víz a kanna csövén, de nem zúgott, még csak nem is csöpögött. No, mi van ezzel, megint eldugult, biztos valami törmelék ragadt belé.

Szép jónapot!

Fotó: alapitajhaz

Éppen tuszkolnám le a kanna öblébe a zaccot, mikor is kidugta fejét és lábikóját egy zöld levelibéka a kiöntő lyukon és nézett rám bambán, annyit sem mondott, hogy ’csá’. Kis smaragd testével pont elzárta a vízsugár útját. Láthatóan otthonosan érezte magát, hosszabb távú bérlő volt, így nem is kívántam tovább zavarni a sziesztáját. El tudom képzelni, micsoda megváltás lehetett, mikor rálelt az elhagyatott, medencés luxuslakásra. Alázattal elnézést kértem és visszatettem az árnyékba kannástul. Fontos tudni, hogy a békák igen nagy részben a bőrükön keresztül is lélegeznek, és a megfelelő gázcseréhez szükséges egy nyirkos, nyákos réteg a kültakarójuk felszínén. Tüdejük elég fejletlen, nem elég hatékony önmagában, bőrlégzés nélkül nagyon gyorsan megfulladnának. Ha megsérül ez a nedves bevonat, vagy túlságosan kiszárad, akkor az állat élete veszélybe kerül. A kis zöld béka pontosan tudta, hogyan vészelheti át a kánikulai napokat. Hagyjuk hát békességben szenderegni, kuruttyolni, békaügetésben rohangálni, ha másért nem, azért, mert a Magyarországon élő összes kétéltű és hüllő faj védelem alatt áll. 

Horváth Dominik