Még ma is félrehúzzák egyesek a szájukat, amikor kerti törpe fogadja őket egy-egy szépen gondozott kertben, hiszen idehaza ezek a cukiságok giccsesnek számítanak. Művész-tanár barátom értekezett egy kiállításmegnyitón a giccs keletkezése és a művészi értéket képviselő műalkotás létrejötte közötti átfedésekről, ezek megkülönböztetéséről, a laikus és műértő közönség általi befogadásukról. A giccset (viccet) félretéve, nem szeretnék olyan kertet, amelyben ne bukkannának fel tekintetünket vonzó, kedves, mosolyra fakasztó dísztárgyak, legyen szó kerámiamadarakról, műanyag varangyos békákról, avagy elbűvölő manókról.

Nálam a kerti dekorációk gyűjtése apró, máz nélküli kerámia éti csigákkal és kalapos gombákkal kezdődött, amelyeket kaspókba, kisebb ládákba, vagy éppen a földre a növények alá helyeztem. 

Létezésüknek az idő vasfoga, vagy apró gyermekkéz vetett véget, leejtette, összetörte azokat. Érdekességként említem csak, hogy régről akad olyan darabom is, amelyik fejvesztéssel úszta meg a gravitációt, mégsem dobtam ki, így, torzóként is szeretem. Akadt olyan is, amelyik egyszerűen szétporladt. 

Igencsak régi darabjaim egyike a zöld mázas madaram, amelybe teamécsest is lehet helyezni az esti fények gazdagítására, vagy a kék mázas békám, amely továbbra is a legnagyobb sikert aratja. Nem marad el hatásában a Somogyi József Öntelt mackója nyomán elnevezett Öntelt békám sem, amelyet, már pontosan nem emlékszem, hogy születés- vagy névnapomra kaptam kedves szomszédasszonyomtól. A sárga hasú mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy látványa mosolyt ne csalna az arcunkra. 

Barátnőm családostul kiköltözött Madridba, így megörököltem tőle, ahogy ő fogalmaz, rengeteg limlomot, amely szót, ha kiejt a száján, mindig tiltakozom, mert ezek nem lomok, hanem kedélyjavító, nélkülözhetetlen tárgyak. Húsvétkor az én eddigi és a tőle kapott szalmanyulaink kollekciójából annyit tudok elhelyezni a házban és annak környékén, hogy csodájára jár minden hozzánk betérő. 

Az évszakok és ünnepek díszei összeadódtak az általam és az általa éveken át gyűjtöttekkel, alkalomhoz illően, aktuális ízlésemtől függően, van miből válogatni. 

Legyenek régiek vagy újak, a hozzánk érkező tárgyak szeretnek nálunk, jöhetnek közeli rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, mielőbb használatba kerülnek, esetenként újgazdára lelnek, bekerülnek a manapság sokat emlegetett körforgásba. 

Példaként említve, virágtartó kaspóból, vázából sosem elég, mindegyik növényhez más és más illik, amiben tökéletesen mutat. Vajon kell-e ennél több a lelkünknek? Bizonyára igen, de ezt se becsüljük le. 

Tökéletes asztali csendélet a teraszon virággal és kerámiákkal

Modern, szolarizált világunk szimbólumai lehetnének a még eddig szóba nem hozott kerti szolárlámpák, szolárfigurák, előbbi kollekciót évről évre bővítem, az utóbbiaktól még idegenkedek, mert nem szeretem este a világító madarakat és virágokat, nekem azok már tényleg giccsesek. Világító kerti törpével pedig szerencsére még nem találkoztam...