Nyári nap reggelén papucsban kitotyogtam a veteményesbe és lecsavartam a tőről néhány harmatos zöldpaprikát. A hegyes erős ment a lecsóba, ami a friss falusi tojással és a zamatos, napérlelte paradicsommal a legízesebb reggeli, amit egy parasztudvarban a szabad ég alatt fel lehet falni. A chili, még ha így nevezve egzotikusan is hangzik, egyáltalán nem áll távol az autentikus magyar konyhától. A köznapi elnevezés a paprika növény csípős változatait jelenti. Számos fajtáját használjuk rendszeresen, például a most említett magyar hegyes erőst vagy az arisztokratikus nevű macskapöcse paprikát. Az alábbi írás egy kis körkép e mérges bogyók izgalmas világáról.

Megjelent a Duanaújvárosi Hírlap Eszterlánc sorozatában

Nem mered bekapni. De igen! Incselkedett Cecíliával a társaság többi tagja, s hogy bebizonyítsa bátorságát, a salátájába dobott egy karika Habanérót, majd a zöldségekkel együtt szájába vette. Először vigyorgott, hogy nincs semmi baja, flegmán még a vállát is megrándította, mondván, meg se kottyan neki, de miután fellángolt a szájában a szupererős fűszer, a homlokáról folyt a veríték, a látása is elhomályosult, végül a szíve majd kiugrott a helyéről. Tudta, hogy a „barátai” között ott lapít a termesztő, akinek köszönhetik a szüreti „kóstolót” . A gondosan összeállított kollekcióból nem hiányoztak a piros, a sárga, a narancssárga, de még a lila színű termések sem, változatos formában és méretben. Mikor az látta, hogy nagy a baj, felállt, és az előre odakészített kis pohár tejet Cecília kezébe nyomta azzal a szándékkal, hogy igya meg.

A közeli faluban élő képzőművész az apja után örökölt fóliasátrakban próbálta meg néhány esztendeje a chili termesztését, ami mára akkora vállalkozássá nőtte ki magát, hogy pénzt is hoz a konyhára. A világ legtávolabbi pontjáról rendeli a magokat, beszállítójává vált a szárítással és savanyítással foglalkozóknak.

Alapi paprikafüzér

Fotó: alapitajhaz

Miután Cecília paprikás hangulata alábbhagyott, továbbra is a chilinél maradtak, a „jó barátot” vallatták, hogy neki vajon melyik a kedvence? Abból több is van, de még ő sem avatott mestere az ezernyi fajtának. A tizenöt-húsz centiméter hosszú Anaheim típusa enyhén csípős, édes, éppen ezért töltésre is alkalmas. A Rocotillo íze gyümölcsre hasonlít, tél végi, korai vetése ajánlott. A könnyen termeszthető sötétzöld Ancho Poblano grillezve kiváló. A sárga színű Santa fe Grande finom salátákban és szendvicsekben. Ideális a kezdő chili-kertész számára a Fresno, amely savanyítva is tökéletes. A magyar hegyes erős, latin nevén Capsicum anuum Dél-Amerikából származik, gyorsan növő, korán termő fajta, miként a nálunk oly népszerű, ragyogó-vörös cseresznyepaprika, a Cherry Bomb. No, és a „társasági merénylet” másik tárgya, a mexikói, méregzöld Jalapeno, amely népszerű összetevője a chili-szószoknak, levét szív- és érrendszeri problémák kezelésére isszák. Az élelmiszerüzletek polcain leggyakrabban a Prairie Fire derít jobb kedvre a sárgán, zölden, pirosan tarkálló, égbe meredező három centis bogyókkal. Hálás kis növény, amely a konyhaablak párkányán is terem. Aki pedig a leggyilkosabb változatra vágyik, az szerezze be a Dorset Naga, a Bhut Jolokia, a Trinidad Scorpion fajtákat, avagy a Guiness-rekord legutóbbi csúcstartót, a Carolina Reapert-t, amelynek csípőssége órákkal a fogyasztás után is érezhető.

Bhut Jolokia - "kemény anyag"

Fotó: alapitajhaz

Cecília, ha nem is indul a jövő évi kaliforniai chili-evő versenyen, abban már biztos, hogy a pikáns paprikák termesztésével ő is próbálkozik. S ha majd megtudja azt is, hogy a piros chilik mennyi kalciumot, C-vitamint, béta-karotint, a szárítottak pedig A-vitamint tartalmaznak, mérséklik az ízületi gyulladást, sőt, védik a gyomorfalat (!), akkor erősen trenírozza magát az újabb „baráti” kóstolóra, és ő is rájön, hogy chili nélkül lehet élni, de nem érdemes, miként azt a mexikóiak már hatezer éve tudják…

Szente Tünde