Eszter toplistájának legelső helyére az alapi óvodásoknak a Jerusalema tánca került. Miként kiscsibék a tyúkanyót, akként követték az óvó nénik tánclépéseit a jókedvű gyerekek az óvoda tágas udvarán a zene ritmusára.

Mintha csak tegnap lett volna, Eszter emlékeiben olyan tisztán él a nyolcvanas évek elejének Kacsatánca. A szerzeményt eredetileg Louis van Rijmenant zenei producernek és Werner Thomas harmonikásnak köszönhetjük. A zene, ami egy svájci kocsmából indult, magával hozott egy fura táncstílust, és meghódította az egész világot. Idehaza a Kádár-korszakban Záray Márta és Vámosi Miklós szerettette meg a Csiripelő madarak című szerzeményükkel a dalt és a táncot.

A lambada-őrület sem volt akármilyen. A táncospárok versengéséből ringatózó csípőjükkel a leghajlékonyabbak kerültek ki győztesen. Ehhez pedig álljon itt egy rövid Lambada-történet: 1988-ban egy francia vállalkozó, egy bizonyos Olivier Lamotte d’Incamps ellátogatott a brazíliai Porto Seguróba, ahol azt látta, hogy a helyiek egy összefonódós, pörgős táncot járnak egy dallamra, amelyről aztán később kiderült, hogy eredetileg bolíviai. Hazasietett és nem sokkal később megalapította, majd turnéra küldte a Kaoma zenekart, amelyet a porto segurói Touré Kunda nevű tánccsoportból hozott létre. Ők készítették a híres Lambada című számot, aminek a lemezéből 1989-ben 5 milliót adtak el világszerte.

Most pedig minden eddigi rekordot dönt meg 412 milliós nézettséggel a Jerusalema-tánc, amely a pandémiával terhelt életünk pozitív üzenetét hordozza. A Jerusalema egy dél-afrikai DJ dala, aki a Master KG nevű dal producere is volt, miközben egy Nomcebo nevű dél-afrikai énekes énekelte, és 2020. július 10-én jelent meg. A Jerusalema Dance Challange viharként terjedt el és vált népszerűvé szerte a nagyvilágban, a koronajárvány idején. A 24 éves előadó a dél-afrikai house műfaj egyik legnagyobbja. A végeredmény a fülbemászó afropop dallam, magával ragadó lüktetéssel. „Jeruzsálem az otthonom, ments meg, jöjj értem, ne hagyj itt, ez nem az én otthonom, az én királyságom nem itt van. Nézz a szemembe, lásd a fájdalmat és az áldozatot…” – szabad fordításban valahogy így hangzik a csöppet sem bonyolult szöveg. A zene ritmusa mindent visz.

Elsőként az angolai Fenómos do Semba nevű tánccsoport fedezte fel a dalt. A formáció ötödik születésnapját ünnepelte, és spontán módon, afrikai virtussal kezdtek tányérral a kezükben táncolni. Pár nap alatt több millióan látták a klipjüket.
Utánuk az egészségügyben dolgozók, légitársaságok alkalmazottai, alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények diákjai és még sokan mások sajátították el ennek az ősi rituális táncnak a lépéseit, közvetítve azt az egyszerű üzenetet, hogy van remény, a rosszat mindig a jó követi....