Csodás pillangók libbennek virágról virágra, szitakötők köröznek a kút körül. Nyárelőn cserebogarak lepik el az udvart, akácvirágzás idején méhek zsongása hallatszik szüntelen. Éjjel kövér keresztespókok ülnek ki éhesen lámpák közelébe, nappal darazsak dézsmálják az érő gyümölcsöt. A közelben tartott sertések, lovak és szarvasmarhák jelenlétéről a naphosszat szemtelenkedő házilegyek árulkodnak. A fagyok múltával és annak eljöveteléig ízeltlábú teremtmények sokaságával kell megosztanunk életterünket. Falun, a természetközeli környezetben ez méginkább így van. Nyári éjjelek muzsikája az összetéveszthetetlen tücsökzene. Egyeseket bosszant, álmatlanságba taszít a fülsértő koncert, annyira, hogy nappali foglalatosságukban szerepel a tücskök járatainak kiöntése. Másoknak a ciripelés egyenesen altatódal. Én is ezek közé tartozom, a rezgő dallamra vágyakozva gondolok komor, téli estéken, csak jönnének már azok a tücskök ordítozásaival tarkított alapi nyári éjszakák! Alább pedig jöjjön egy írás e mókás kis zenészről.

Megjelent a Duanaújvárosi Hírlap Eszterlánc sorozatában

Leona végül a mezei tücsök mellett döntött. A Magyar Természettudományi Múzeum blogján kiírt internetes szavazáson választania kellett, hogy a kisasszony szitakötő, avagy a nagy szarvasbogár kapja 2016-ban a legnagyobb figyelmet a veszélyeztetett rovar(bogár?)fajok közül. Valószínűleg a többi szavazónak is azért esett a választása a mezei tücsökre, mert az ismertebb, népszerűbb, az összes többinél: már kisgyermek kortól kezdve nyomják a tücsök-propagandát a fejekbe.

Először bugyuta rigmusokban: Cini mini muzsika, / Táncol a kis Zsuzsika, / Jobbra dűl, / Meg balra dűl, / Tücsök koma hegedül. Majd jön a keményebb verzió, La Fontaine francia írótól, költőtől: Mit csinált a tücsök nyáron? / Csak muzsikált hét határon. / Aztán jött a tél a nyárra, / s fölkopott a koma álla. // Szomszédjában élt a hangya: / éhen ahhoz ment panaszra, / s arra kérte, egy kevéske / búzát adjon neki télre. //  „Búzát? – szól a hangya sógor. - / Már ez aztán sok a jóból! / Tél elején sincs búzád már? / Hát a nyáron mit csináltál?” // „Mit csináltam? Kérem szépen / muzsikáltam – szólt szerényen / tücsök mester. – Aki kérte, / nótát húztam a fülébe.” // „Nótát húztál, ebugatta? / Nohát akkor – szólt a hangya – / járd el hozzá most a táncot! / Jó mulatságot kívánok.” Bár ebből a történetből nem feltétlenül pozitív hősként kerül a tücsök. A legmagasabb szintre mégis csak Szabó Lőrinc emelte költészetével: „Tücsökzene – Rajzok egy élet tájairól ”című versciklusának 370 költeményével. Keletkezésüket utólag így indokolta: „Kint sok hangos tücsök szólt és a legélesebb ellentétet mutatta a külvilág kegyetlenül vidám és a magam kegyetlenül szomorú lelkiállapota közt. Sokáig az ablak előtt álltam és csodálkoztam a természet jókedvén és lassanként csodálni, majd irigyelni kezdtem ezeket a kis fekete rovarokat. Az akkori jelen pillanatáról gyermekkori, majd diákkori és felnőttkori hazai és külföldi helyzetek rajzolódtak elém, a helyzetek középpontjában mindig én álltam és mindenütt körbemuzsikált ez az egyhangú, kitartó, boldog hangosság.”

La Fontaine megzenésítve - sokak otthonában ment bakelitről, kazettáról a kedves, fülbemászó dallam

Ezek után cseppet sem csoda, hogy a mezei tücsök vívta ki magának az Év rovarfaja kitüntető címet. Számos európai országban megritkult, elsősorban élőhelyeinek eltűnése miatt. Több helyütt a veszélyeztetett állat- és növényfajok vörös listáján szerepel az ízeltlábúak törzsének, a rovarok osztályának, az egyenesszárnyúak rendjének, tojócsöves alrendjének igen népes rovarcsaládja, mintegy négyezer fajjal. Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek. Idehaza a mezei változatukból talán nincs még akkora hiány, nyáron nagy számban jelentek meg a száraz, füves területeinken.

Szájszerve rágókból áll, ásásra és táplálkozásra alkalmas. A hátsó lábak erősen megnagyobbodtak, izomzatuk erős, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak. A hallószerve nem a fején van, hanem az elülső lábszárán. A tücskök a ciripelő hangot szárnyaik összedörzsölésével képzik. A ciripelő erek, amik úgy néznek ki, mint egy fésű, a szárnyon találhatók: az egyik szárny tetejét dörzsölik a másik szárny aljához. A hím hangos énekét májustól augusztusig hallatja, többnyire a maga vájta földi lyuk előtt. Főként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Kifejlett példányai három-négy hónapig, többnyire magányosan élnek. E különös lények, amelyek szépségükkel ugyan nem kápráztatják el Leonát, mégis a szórakoztatóiparunk legbecsesebbjei maradnak 2016-ban is.

Szente Tünde