Selymes akácméz, sűrű gesztenyeméz, illatos repceméz, gazdag virágméz. Mindenkinek megvan a maga kedvenc méze, gyakran a kora gyermekkori emlékek határozzák meg, hogy melyik ragacsos nedű hoz lázba leginkább. A Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet és a Rétszilasi Tavak Természetvédelmi Terület között elterülő lágy dombokat dédelgető tájban - ahol Alap is fekszik - az akácos ligetek nagyon meghatározóak. A fehér akác a mai Egyesült Államok déli területeiről került át Európába feltehetően az 1600-as évek elején. Annak ellenére, hogy tájidegen faj, ma már teljesen megbékélhettünk vele, köszönhetően fantasztikus, kemény faanyagának, bódító illatának és a ragyogó, tiszta méznek, amelyet a térségben nagy számban tartott háziméhek lelkesen gyártanak. Az alapi táj ma elképzelhetetlen akácok nélkül, minthogy egész világunk elképzelhetetlen a méhek szorgoskodása nélkül.

Megjelent a Duanaújvárosi Hírlap Eszterlánc sorozatában

„Rajongunk a méhecskékért” címmel rajzpályázatot hirdet az egyik kereskedelmi áruházlánc az általános iskolák 5-8. osztályosai számára. A felhívásban az áll, hogy készítsenek képet arról, miért fontosak számunkra a méhek, miféle veszélyek fenyegetik, és hogyan védenék meg őket. A győztes díja egész kaptárnyi ajándék olyan finomságokkal, amelyeket csak a méhek jóvoltából ízlelhetünk.

A poszméhek nélkül a haszonnövények beporzása megoldhatatlan

Fotó: Németh Zsolt

A feladat megoldásához Majáék osztályának a földrajztanárnő segítségül hívta Einstein baljós kijelentését, mi szerint, „ha eltűnnének a méhek, az emberiségnek négy éve maradna.” S hogy ez mit jelent, elmagyarázta: Az éghajlatváltozás, klímamelegedés hatására elszaporodott kórokozók, a kártevők mellett hasznos rovarokat is pusztító irtószerek, a mobiltechnológia terjedéséből eredő sugárzásnövekedés, az élőhelyek irtásából, tönkretételéből fakadó növénypusztulás és pollenhiány, valamint a rájuk leselkedő egyéb veszélyek miatt a világban rohamosan fogyatkoznak a méhek.

Ha nem sikerül megállítani apró, de annál fontosabb haszonállatunk, a növénybeporzó méh pusztulását, legalább 90 alapvető gyümölcs- és gabonafélénknek búcsút mondhatunk. Miközben nő az emberiség lélekszáma, egyre nagyobb szükségünk van a méhekre, nekik pedig egyre nagyobb szükségük van ránk. Ezért döntött az áruházlánc vezetése, hogy a méhek oltalmazójaként lép fel. „Rajongunk a méhecskékért” programja keretében méhbarát árucikkeket is kínál.

A messzire kinyújtható szájszervvel a mélyen fekvő nektár csapolása sem gond

Fotó: Németh Zsolt

Majáék biológia tanárnője is adott néhány szempontot az alkotáshoz kedvet érzők számára. Sokuknak az is kérdéses, miként különböztessék meg a darazsakat a méhektől? El is magyarázta, hogy nem járnak távol az igazságtól, hiszen a méhek ősei a darazsak voltak – és eléjük tette a NG Magyarország legfrissebb számában megtekinthető rovarfotókat. A darazsak és a méhek hártyásszárnyú rovarok, a hangyák rokonai. Két pár szárnyuk van, egyesek szárnyatlanok. A darazsak szőrtelenek, lárvakorukban általában húsevők, felnőttként viszont virágok nektárját fogyasztják.

A méhek szőrösek, egész életükben vegetáriánusok, már lárvájuk is a virágpor anyagain él. Számos darázs és méh nőstényének eredetileg peterakásra kialakult tojócsöve méregmirigyhez kapcsolódó fullánkká módosult. A darazsak és a méhek életmenete ugyanazt a rendet követi: pete, lárva, báb, kifejlett rovar. Ami társas hajlamukat illeti, a méhek között is vannak magányosak, és a darazsak között is akad államalkotó. A magányosan élő méhek nem gyűjtenek pollent, nincs közöttük munkamegosztás, nőstényük egymaga épít fészket, ugyanakkor a sárga-fekete színű valódi darazsak zöme közös fészket épít, ezres kolóniákat alkot és megosztja a teendőket.

Teletankolva: a hátsó lábon a gyűjtőkészülék jól megrakva virágporral

Fotó: Németh Zsolt

Irodalom órán is szóba jött a téma, Maja arra kérte a tanárnőt, ajánljon egy olyan verset, amelyik a méhekkel kapcsolatos. A kiváló pedagógus rajongott Kassák Lajosért, a szekrényből kivette az összegyűjtött verseit tartalmazó köteteinek 2. részét, és felolvasta a „Kertünk gyöngyei” című remekét: 

"Két fiatal mandulafa virágzik a dombon.
Alkonyodik. Az egyik könnyedén megrázza magát
mintha éppen készülne valahová. A másik azt mondja
aludjunk húgocskám fáradt és álmos vagyok.
Holnap megint jönnek a nagy aranygyapjas méhek
megtámadnak bennünket mint a rablók mint az északi szél
s oly félelmetesek miközben részegen egyre részegebben
zümmögik szerelmük érthetetlen dalát.
Aludjunk hát mondja a másik is.
Becsukják kelyheiket de csak úgy félig-meddig
s a hold csurgatja rájuk éltető nedveit."

Szente Tünde

Külön köszönet a csodás fotókért Németh Zsoltnak, akinek további remek fotói megtekinthetők az alábbi linken: https://www.facebook.com/minekezazemil.nemeth.zsolt?fref=ts