Megjelent a Dunaújvárosi Hírlap Eszterlánc sorozatában

A tavalyi évben Alapon a Fagyos szentek gondoskodtak arról, hogy a diófák ne teremjenek. Az éjszakai mínuszok jelentős kárt okoztak az ágak fiatal hajtásain levő nővirágokban – tudta meg Regina utólag Bálint gazdától. Később azért lombba borultak a fák, mégis odalett a termés. Na, majd az idén! – reménykedtek mindannyian a kegyesebb időkben.

Gyöngyi mélykúti dióültetvényének a vadak váltak ellenségévé, a majd’ száz csemetének csupán a harmada vészelte át az ínséges téli évszakot. Ida örvényesi biofáit a nyár folyamán ismeretlen eredetű betegség támadta meg. Még hogy a diófa ellenáll a kórokozóknak! Réges-régen talán igaz volt, de mára mindennemű védekezésre fel kell készülni – állapították meg a diókedvelő hölgyek.

Az idehaza őshonos fa legismertebb termőhelye Tiszacsécse és Milota környéke. Kedveli a folyók árterületét, úszó termése eljut sokfelé. A néphit szerint, azok a legjobb fák, amelyeket a varjak „ültettek”, mert a madarak a nagyobb és könnyebben feltörhető terméseket keresik. Bálint Gyuri bácsi az alsószentiváni, a fertődi, a milotai és a tiszacsécsi változatait ajánlja telepítésre. Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni, élettartamuk – ideális helyen - 80-100 esztendő.

Regina a nyers termés rendszeres, de mértékletes fogyasztására esküszik, Gyöngyi az olaját kedveli, Ida a süteményeibe teszi. Regina hiszi, hogy a dió segíthet a memória frissességének megőrzésében, javítja a koncentrációs képességet és felturbózza az agy műveleti sebességét. Talán az sem lehet véletlen, hogy a mag belseje olyannyira hasonlít az emberi agyra. Gyöngyi kozmetikumként használja, olaja jól hidratál, simítja és megnyugtatja a bőrt.

Idáéknál nem hiányozhatnak a hétvégi menüsorokból a diós desszertek. Nem csupán megszokásból. Egészségügyesként olyanokat is tud, hogy a dió hasznos a központi idegrendszer specifikus területein az idegsejtek pusztulásával járó kórképek, mint pl. az Alzheimer-kór, illetve a Parkinson-kór előfordulásának megelőzésében. Kedvező tulajdonságai a benne lévő telítetlen zsírsavak, vitaminok, rostok és antioxidánsok együttes hatásán alapulnak.

A dió fogyasztásával csökken a szervezet koleszterinszintje, segít megelőzni a keringési rendszer betegségeinek kialakulását. A vérnyomás és a koleszterinszint optimális szinten tartása mellett a diónak szerepe van a vérrögképződés megakadályozásában, és az érfalak rugalmasságának megőrzésében.

Dióburok-főzetét az ókori görögök kutyaharapás gyógyítására és féregűzőként használták. A névadó rómaiak Jupiter makkjának, vagyis Juglansnak nevezték el. A középkorban levelének főzetét reuma és idegpanaszok ellen itták. Az angolok olajával a leprát gyógyították. Európa egyes vidékein a bányászokat dióval látták el. Idehaza vértisztítóként, bél- és gyomorhurut ellen, külsőleg sebkezelésre alkalmazták. A népi orvoslás az állapotos nőknek ajánlotta, úgy tartották, hogy a születendő gyermek okosabb lesz tőle. A sápadtság és a vérszegénység ellen is kínálták. Az orosz kozmonauták diópasztát vittek magukkal az űrbe.

Szente Tünde