(Vezető képünk illusztráció.)

Első levél. Tegnap helyi idő szerint este 8 körül, otthoni idő szerint éjjel 2-kor érkeztünk meg. Nagyon jó utunk volt, a London–New York járat 8 órás, remek kiszolgálással, csudijó kajákkal. Bő kétórás metrózás után foglaltuk el a szállásunkat egy tipikus, tűzlépcsős manhattani épületben. Több helybéli is nagyon segítőkész volt, egy idősebb, aranyos nővel fél órát beszélgettünk a metrón. Ma Manhattan központjában nézünk körül. Második levél. Az első belvárosi séta nagyon izgalmasra sikeredett. Ezeket a puccos panelokat elég gátlástalanul magasra húzták ezek a jenkik, meg kell vallani. Aztán a belváros egyik legszebb parkjában tízóraiztunk. Utána megnéztük a központi pályaudvart, a világ legnagyobb Tiffany órájával. Délután olyan felhőszakadást kapott a város, amilyent még nem láttam. A felhőkarcolók között ömlött az eső és csapkodott a villám körülöttünk. Brooklynban nagyon szép volt Manhattan látképe a túloldalról. Hídon sétáltunk át, csodaszép építmény.

Aztán továbbmetróztunk Brooklyn déli részére, a Coney Island nevű strandra. Nekem ez volt az első találkozásom az óceánparttal, nem okozott csalódást. Harmadik levél. Eljutottunk a kínai negyedbe és a Kis-Itáliába, majd a Wall Street és a World Trade Center környékét néztük meg. Furcsa érzés a régi ikertornyok helyén magasodó egyetlen felhőkarcoló és a másik épülő torony árnyékában járkálni, belegondolván, hogy tisztán emlékszem, amikor otthon a nappaliban megrendülten követtük a WTC megsemmisülésének drámáját. Egyébként gyönyörű a környék, gótikus templomtornyok és temetőkertek mellett nyúlnak az égig a modern épületóriások. Ja, meg tegnap, egy puccosabb környéken sétálgatva belefutottunk Andy Garciába. Jól tartja magát a pali.

Negyedik levél. Éppen csak, de sikerült ülőhelyet elcsíp ni a Times Square Church templomban a tízórai misére. Nem egy hagyományos templomépület, valamikor régen színház lehetett, abból viszont lélegzetelállító fajta. Szűk kétórás előadás volt, aminek nagyjából a fele: zenés. Kérdezték, amikor fogadtak bennünket és ülőhelyet vadásztak nekünk, hogy honnan érkeztünk? Amikor megmondtuk, nagyon örültek, hogy mi is színesítjük a jelenlevő nemzetek sokféleségét. Egy dal erejéig egy nyolcvan felé járó fekete hölgy csatlakozott a nagyjából harmincfős kórusból álló, zongora, dob, gitár és szaxofon kísérte zenekarhoz. Hát, mindenki csodás hanggal énekelt, eszméletlenül szólt a zene, bármit is játszottak, de ez a nagyi lemosott mindenkit a pályáról. Úgy nyomta, mintha reggelire megette volna Tina Turnert, és szívből szólva Aretha Franklin emlékére énekelt volna.

Ötödik levél. Ma körbenéztünk a Rockefeller-birodalom építményei között. A központi tér zászlókkal van körülvéve, minden nemzetnek a zászlója fel van húzva, megkerestük a magyart is. Elképesztő, mármár nyomasztóan hatalmas az olaj- és banküzletből meggazdagodott család cégének egykori székháza. A Rockefellerek a fő támogatói az ország öszszes elitegyetemének és egy sor egyébnek. Elmentünk a világ egyik legnagyobb könyvesboltjába. Kilométeres sorban kígyóznak a könyvespolcok, és az a különlegesség még a boltban, hogy az új és a használt könyvek együtt vannak. Nagyjából minden szépirodalmi mű megtalálható, amit valaha angolul kiadtak, de rengeteg más könyvből is hihetetlen bőséges a választék. Az utolsó két napunk a Central Parkban főleg pihenéssel, olvasással, piknikezéssel telik, idilli környezetben, a város felpörgött ritmusából kiragadott zöldben.