Dunaújváros kimeríthetetlen kút egy író számára

Harminc évvel ezelőtt, 1988-ban szerveződött meg a Senior klub Dunaújvárosban, azzal a szándékkal, hogy a város egykori gazdasági, társadalmi, kulturális vezetői, meghatározó személyiségei rendszeresen találkozzanak egy-egy baráti összejövetel keretében.

Legutóbbi rendezvényüket a kisapostagi lovas tanyán tartották, a jubileum apropóján átadták a mostantól útjára indított plakettjüket: a sorban a legelsőt Szabó Gyula, a Senior klub vezetője, a másodikat pedig a rendezvény házigazdája, Kakas Antal vehette át szeptember 4-én.

A találkozókon bevett szokás, hogy egy-egy felkért előadó osztja meg gondolatait, emlékeit és tapasztalatait a klub többi tagjával, hogy mondandója alapul szolgáljon a további beszélgetésekhez. Ezúttal Miskolczi Miklós, Dunaújváros díszpolgára, Dunaújváros történetéhez kapcsolódó köteteit hozta magával, hogy meséljen keletkezésük előzményeiről és körülményeiről, valamint a könyvek utóéletéről.

A sort a Dunaújvárosi Ifjúsági Napok (DIN) „Tavasz ’67” kiadványával kezdte, amit követett a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) 15 éves története. „Az első évtized – Dunapentelétől Dunaújvárosig” – címmel 1975-ben jelen meg. „A város lesz, csakazértis…” szociográfia három évig készült, Írószövetségi ösztöndíjjal, két évig várt papírhiány miatt a nyomdában, és 1980-ban a Könyvhétre jelent meg, hogy bővítse a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában a „Magyarország felfedezése” sorozatot. „A velem üzentek” riportkötet 1976-os keltezésű, a városról íródott Útikönyvön 1978-as kiadás olvasható. Miután elkészült az „Új tavasz”(„Tavasz ’80”), egy időre megszakadt a sor, Miskolczi Miklós felkerült a fővárosba, alkotói tevékenysége odakötötte. Aztán visszahúzta a szíve ifjúkora kalandos városába, s az „Egy sortűz sorsa” című 1956-os történettel - kereste meg a Bartók Színház akkori vezetőjét: „A százados” dráma színpadra vitelével. Az időben haladva, megszületett a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával a „Babgulyás, ezüstkanállal – Lapok a vendéglátás dunaújvárosi történetéből” kötet. Várnai Gyula tipográfiájánál maradva, ennek formáját követve, kerülhetett a könyvespolcra a többi Miskolczi kötet mellé „A Boró – Egy szocialista karrier titkai” könyvecske: Borovszky Ambrus életregénye. Ezután a város építésének vidám pillanatait, humoros történeteit gyűjtötte össze a „Kacagtató Sztalin-városi anekdoták”-ba, amely igen hamar gazdára talált a városlakók között. Miskolczi Miklós ötlete nyomán, a FB-nak hála, két kötetet is megért a „Mi, DUNAÚJVÁROSIAK” portrégyűjtemény, amelynek „kistestvére”, a Nosztalgia Kerti Partin (augusztus 25-én) helyben elfogyott: az „L-múlt – Facebookra írt emlékeink az L udvarokról” címmel, dr. Tóth István címzetes jegyző érdemei mellett.

• Dunaújváros kimeríthetetlen kút egy író számára – gondolattal fejezte be előadását Miskolczi Miklós író, a három évtizede működő Senior klub 2018. év szeptember havi összejövetelén.