Eszter ezúttal Ézsau vöröslencse főzelékének receptjét követve készítette el a bőség és egészség jelképévé vált újévi fogást. A vöröshagymát üvegesre párolta, hozzáadta a zúzott fokhagymát, a korianderből, fahéjból, köményből és sáfrányból álló fűszerkeveréket, beleöntötte az apró szemű, korallpiros lencsét, az előzetesen beáztatott csicseriborsót. Miután felforrósodott, felöntötte vízzel, majd lassú tűzön fél óráig főzte. Tálaláskor friss korianderlevélkével díszítette, és roppant elégedetten nézegette a kétezer éves recept nyomán újjászületett ételt.

Fráter Erzsébet botanikus „A Biblia növényei” című könyvében olvasta, hogy a lencsét először Kr. e. 8000 körül a Termékeny félhold területén, a Közel-Keleten kezdték el termeszteni, és innen terjedt el Európába, Afrikába, Indiába, Kínába. Egyiptomban is ősidők óta termesztik, Tutanhamon fáraó közel 3400 éves sírjában találtak egy kosárnyi lencsét és csicseriborsót is. A bibliai időkben a borsónak, a lóbabnak, a csicseriborsónak és a lencsének volt a legnagyobb jelentősége az élelmiszernövények közül.A Bibliában négyszer írnak a lencséről, Ezékiel próféta kenyerébe is került lencseliszt.

Az Ószövetségben egy nevezetes történetben szerepel a lencse, amikor Jákob lencsét főzött, és ikerbátyja, Ézsau annyira éhezett rá, hogy elsőszülött jogát cserélte el egy tál vörös lencséből készült főzelékért.
„Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak (vörösnek). De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok… Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot” (1Móz 25,29-34). Az örökségből kétszeres rész járt az elsőszülöttnek, amit Ézsau nem becsült meg, el is vesztett, de Jákóbnak így is mesterkednie kellett ahhoz, hogy valóban megkapja.

A bibliai időkhöz illő ital és gyümölcs után nézett Eszter. A Szentírásban leggyakrabban előforduló gyümölcs a szőlő, ám ezt inkább feldolgozva, borként fogyasztották. A szőlőt közvetlenül a füge követi, több mint 60 helyen olvasni róla. A gránátalma ott van az Ígéret Földjének hét legfontosabb növénye között: „Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr: …búzát és árpát, szőlőt, fügét, gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére” (5Móz 8, 7-8). A pompás, piros gyümölcs, a termékenység szimbóluma, a bibliai szerelmi dalok gyűjteményéből, az Énekek énekéből sem maradhat ki: a gránátalmabort dicséri Salamon király: „Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral.”