Uraim, egy kis romantika senkinek sem árt, jöhetnek a rózsák minden mennyiségben!

Sappho dicséretétől kezdve, Aphrodité kedvenc virágain át Gül Baba konyhájáig

Dunaújváros – Cseppet sem bánnám, ha vágott virágok helyett többször kapnék kiültethető rózsákat. Ugye milyen jó lenne, ha egy-egy jeles alkalom vagy kedves személy emléke bennük élne tovább, mint például az ókori görög költőnőé, Sappho-é, aki Leszbosz szigetén élt és „A rózsa dicsérete” című versében azt a virágok királynőjének nevezte. A görög mitológiában Aphroditére, a szerelem és a szépség istennőjére is úgy emlékezünk, hogy kedvelt növényei voltak a rózsák. (Hozzáteszem, még a mirtusz, a gránátalma és a citromfa is.) George Eliot 19. századi angol írónő megmondta, „Soha nem fognak rózsák potyogni az égből. Ha több rózsát akarunk, több rózsát kell ültetnünk.”

Amióta ismerem Józsi barátunkat, vendégségbe sárga rózsákból kötött virágkölteménnyel érkezik. Virágnyelven szólva, a sárga a barátság szimbóluma, a lányok színe a rózsaszín, a fiúké a kék. Korábban fordítva volt, a rózsaszínt, mint a vörös egy árnyalatát, tüzesen férfias színnek tartották. A fehér rózsa a tökéletesség, a tisztaság és ártatlanság, a vörös a szenvedély kifejezője.

Magyarország első kertészeti művében még a gyógynövények közé sorolják az egyes fajtákat, egy évszázaddal később már dísznövényként írnak róla. A Nagy Szulejmán udvarához tartozó oszmán szerzetes, filozófus, író, költő, Gül Baba emléke a Rózsák Atyja néven került idehaza a köztudatba. Huszka Jenő operettjét, a Gül Babát 1905. december 9-én mutatják be, 1940-ben pedig filmet készítenek Jávor Pál és Szeleczky Zita főszereplésével ugyanezen címmel. Akad, aki emlékszik az operettben felcsendülő Bordal refrénjére? Borban az igazság, borban a vigasz, borban a felejtés, borban a tavasz…

S ha már daloltunk és ittunk eleget, együnk is valamit, a végén jöhet a desszert. Gül Baba Konyháján leltem rá a Rózsáspuding receptjére. Egy liter tejet kevés rizsliszttel és két evőkanál rózsalekvárral felfőzzük, tetszés szerint édesítjük, folyamatosan keverve besűrítjük. Ahhoz, hogy a színe rózsaszínűbb legyen, kevés ételszínezőt adunk hozzá. Tálkákba kiöntve hagyjuk kihűlni, azután díszíthetjük gránátalmával, valamint szárított ehető virágokkal, köztük az elmaradhatatlan rózsaszirommal.

Közeledik az ősz, a természet patikájából gyűjtsünk csipkebogyót, amiből Ida anyukája Erdélyben annyi hecsedli lekvárt főzött, hogy egész télen át kitartott, de szárítva jutott teának is, amit hidegen beáztatva fogyasztottak, mert csak úgy őrizte meg rendkívül magas C-vitamin tartalmát, azt kínálták rosszullét esetén is. Rózsavizet használtak szíverősítőként, rózsamézet kapott a lázas beteg.

A rózsa szirmai ősidők óta varázserővel bírnak, kozmetikai alapanyagként szolgálnak, a rózsaolaj cseppje párologtatóba, masszázsolajba, fürdővízbe téve csodákra képes, hat az ember érzékiségére…

Fotó: Szente Tünde