Növénytakaró, földművelés

Párába vesznek az ölelkező dombok. Csap egyet bojtos farkával, fejét rázza, nógatni kell, kissé meleg van még most is. Rezeg a szilva fakó levele, majd egy fuvallat végleg letépi. Billeg, ahogy ereszkedik alá, cifra kanyarokat ír az elmúlásban megrészegült levélke. Leérkezik, de nincs ideje megpihenni, porba tapossa egy hatalmas paripa. A földek hidegvérű fölforgatója.

- Húzzad már Sanyó! Figyelj amott, ni, ott akad a kötél, fojtogatja a Marcit!

- Hol akad? Jó lesz az, viszi szépen.

- A Tóni mikor gyün? Vagy ma nem gyün? Ha gyünne, végeznénk az egésszel. Sanyó, figyelj oda már, végig a dűlőig, ne kanyarodj még, a bánatba má’!

- A dűlőig nem húzzuk, bátyja, a Tóni mondta, ott jövőre lucerna... Na mi történt? Fordulj Marci, hejj! Megint a kötél? Nem megy le a vas. Lát valamit bátyja?

- Vág ez a vas Sanyó? Dehogy vág. A Lápodi Janóhoz ugorj már el a Marcival, van náluk minden, hozzál új vasat, vidd a szekeret! Arra van a Janó, ni, mész jobbra az öreg szilvafánál. Mész Sanyó?

- Megyek én már. Hozok vizet a kútról. Légy ment a torkomra, majd megfúltam.Van még vize bátyja?

- Menj már Sanyó, menj már!

Marci, Sanyó, bátyja és Tóni – ha megy ma – az őszi szántást végzik, mint oly sokan mások az alapi földeken. Meg kell kavarni a kimerült, betömörült rétegeket, fel kell dúsítani egy kis trágyával, így lesz jó a termés jövőre. Mi terem meg ezen az első pillantásra soványka talajon? Meglepően sok minden és meglepően gazdag a betakarítás. „Hol van Alap?” sorozatuk III. részében az alapi ember fő megélhetési forrásával, a mezőgazdasággal foglalkozunk.

Mielőtt elvetjük a magvakat, öntözzük a friss hajtásokat, figyeljük az aranyló kalászok hullámzását a szélben és megállunk a napraforgó közepéből kicsenni néhány szem szotyit, nézzük meg, hogy mi lenne a földeken, ha nem búza, rozs, kukorica és dinnye nevelkedne rajtuk! Vessünk egy pillantást az Alap környéki természetes vegetációra! Régi ismerősünk, az 1967-es Magyarország Nemzeti Atlasza most sem hagy cserben bennünket, számos információt szolgáltat a térség növényföldrajzáról és földműveléséről.

Alap, az Alföld kistájai közül a Sárvíz-völgy ingoványosabb, nedvesebb talajú pereme és a Közép-Mezőföld valamint a Dél-Mezőföld határvidékének szántókkal, legelőkkel, rétekkel és erdős ligetekkel tarkított területei közé illeszthető.

Ábránkon (1.ábra) az Alföld széli, rövid száraz periódusú, mérsékelten száraz erdős puszta besorolásba kerül az alapi térség. 

1.ábra: A növénytakaró klimazonális térképe - Alap térsége Alföld széli, rövid száraz periódusú, mérsékelten száraz erdős puszta, a száraz és nedves időszak aránya 3:1 (a száraz időszak háromszor hosszabb, mint a nedves)

 Ábra: alapitajhaz

A jelenkori állapotokat enormis mértékben meghatározza az emberi beavatkozások időben összegzett hatása. A rekonstruált természetes növénytársulási térkép (2.ábra) megpróbálja visszaadni az antropogén befolyás előtti viszonyokat. Alap környékén a homoki tölgyesek, homokpuszták, ártéri ligeterdők, mocsarak és rétlápok, szoloncsák talajhoz kötött sziki növényzet és tatárjuharos lösztölgyesek voltak fellelhetőek. A lentebb tárgyalt aktuális növénytársulásokkal ez nagyjából megegyezik, a területek egymáshoz viszonyított arányában állt be lényeges változás. Az Alaptól keletre jelzett, egybefüggő, igen kiterjedt tatárjuharos lösztölgyesek felszabdalódtak kisebb ligetekké, foltokká, és művelt földtáblák, rétek és gyepek léptek helyükbe.

2.ábra: Rekonstruált természetes növénytakaró - Alaptól nyugatra, Alap és a Sárvíz közötti halvány barackszínű terület: homoki tölgyesek, homokpuszták; halványkék terület: ártéri ligeterdők, mocsarak és rétlápok; Alaptól keletre halvány rózsaszín terület: tatárjuharos lösztölgyes; Alaptól északra kis lila terület: szoloncsák talajhoz kötött sziki növényzet

 Ábra: alapitajhaz

A ma jellemző növénytársulások közül megtalálható itt a mocsárrét, nem tőzegképző nádas, gyékényes, tavikákás, őshonos fafajú keményfás erdő, szikes rét, homoki sztyeprét, üde gyep és jellegtelen száraz-félszáraz gyep. Ez utóbbihoz azok a növénytársulások tartoznak, amelyek más élőhelyi kategóriába jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. Bevallom, erről a meghatározásról azonnal a szomszéd kertje ugrott be. Na jó, lehet, hogy ez túlzás, de akkor sem egy Versailles.

Bal felső sarokból jobb alsó sarok felé: angol perje, békatutaj, csertölgy, csombormenta, fehér tippan, fekete nadálytő, homoki pimpó, kocsányos tölgy, közönséges tarackbúza, lándzsás útifű

Képek: alapitajhaz

Alapon a faluhatár mentén a „vadonban” tett könnyed felderítőúton megcsodálhatjuk a fent említett növényi életközösségek képviselőit. Így szemünk elé kerülhet a völgyekben fekvő vízgyűjtők mellett a pázsitfüvek közül a fehér tippan, a réti ecsetpázsit, a réti csenkesz, a pántlikafű. A kétszikűek közül a réti boglárka, a réti kakukkszegfű, az őszi vérfű és a fekete nadálytő a leggyakoribb a nedves talajon. A vízzel hosszabb időszakon keresztül borított mélyedésekben a nád, a széleslevelű gyékény, a mocsári sás, a réti füzény és a vízi menta telepszik meg leginkább. A mocsaras dagonyában többnyire megjelenik a nagy csalán, a vízfelszínen pedig az apró békalencse és a békatutaj. Az őshonos keményfákkal benőtt kisebb csoportokat alkotó erdők állománya leginkább csertölgy, kocsányos tölgy, magas kőris, magyar kőris, ritkán juhar, hárs és gyertyán fajokból áll. A magasabban fekvő, szárazabb részeken szikes rétek dominálnak, olyan növénykékkel, mint a hernyópázsit, a közönséges tarackbúza, sziki pitypang, sziki cickafark, évelő len és a csombormenta. A homok borította területeken a sztyeprétek foghíjasabb, szárazságtűrő növénytakaróját jórészt a rákosi csenkesz, az élesmosófű, a kunkorgó árvalányhaj, a homoki pimpó és a magyar szegfű képezi. Az üde gyepeken közönséges lakó az angol perje, a lándzsás útifű, a pasztinák, a vadmurok és a gilisztaűző varádics.

Bal felső sarokból jobb alsó sarok felé: magas kőris, magyar kőris, magyar szegfű, nagy csalán, réti boglárka, réti csenkesz, réti ecsetpázsit, réti füzény, réti kakukkszegfű, széleslevelű gyékény

Képek: alapitajhaz

És igen, ott van még a rengeteg fehér akác, utak mentén, árokparton, földeket szegélyezve, erdőfoltokat alkotva és parasztudvarokban dísznek. A további, Magyarországon inváziós fajok, mint a keskenylevelű ezüstfa, az ecetfa, a bálványfa erre is közönségesnek számítanak.

A sokszor nagyon ősi telepes növényeket szorítja össze az agrikultúra egyre kisebb területekre kénytelen-kelletlen. Sok őshonos növény védett, és bár a parlagon hagyott földeken ezek gyakran kiváló körülményeket találnak maguknak, az életterek átalakulása alapvetően meghatározza a társulások összetételét, így az egyes, biológiailag és természeti örökségvédelmi szempontból is nagyon értékes fajok területi túlélési esélyeit. Tegyük hozzá, hogy a rétek, gyepek nagy része Alap körül egykoron igen nagy valószínűséggel megművelt terület volt.

Térjünk is át a manapság művelés alatt álló részek tanulmányozására. Emlékezhetünk, sorozatunk előző részében az éghajlati viszonyok vizsgálatát végeztük el, és megállapítottuk, hogy a Kárpát-medence az óceáni, kontinentális és mediterrán zónák találkozási pontja. A soron következő ábra (3.ábra) rávilágít, hogy Magyarországon belül az alapi térség meleg terület, a kontinentális éghajlati hatások túlsúlyával. A növénytakaró szempontjából a vidék elégtelen nedvességű, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú a tenyészidőszakban. A legtöbb haszonnövény így öntözésre szorulhat. Nem messze északra egész évben elégtelen nedvességű, aszályos, mérsékelten forró nyarú vidék terül el, így arrafelé a vízutánpótlás még inkább kritikus.

3.ábra: Éghajlati körzetek - Alapot piros pont jelöli; a halványsárga, ferde fekete vonallal sávozott terület: meleg terület, a kontinentális éghajlati hatások túlsúlyával, elégtelen nedvességű, mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú a tenyészidőszakban; halványsárga, feketén átlósan pontozott terület: egész évben elégtelen nedvességű, aszályos, mérsékelten forró nyarú terület

 Ábra: alapitajhaz

A földhasznosítási ábrából (4.ábra) kivehető, hogy a terület elsődlegesen kukoricát és búzát termesztésére alkalmas. Található még nem messze néhány kisebb rét, legelő és erdőfolt.

4.ábra: Földhasznosítás - Piros ferde vonalasan és zöld függőleges vonalasan sávozott terület: kukorica és búza; halványzöld terület: rét; sárga terület: legelő; sötétzöld terület: erdő

 Ábra: alapitajhaz

A szántók aránya (5.ábra) itt az országban a legmagasabbakhoz tartozik, a 70%-ot is meghaladja. Ahogy már leírtuk a búza és a kukorica van elnyomó többségben, előbbi 25% utóbbi 30% körül uralja a földeket. A napraforgó, az őszi árpa, a rostlen, a cukorrépa és a repce termesztése adja ki a maradék 45% nagy részét. Említésre méltó, de jóval kisebb mértékű még a rozs, a zab, a tavaszi árpa, a rostkender, a dohány, a burgonya, a lucerna és a vöröshere jelenléte a földeken. Nem tesz említést a görögdinnyéről az atlaszunk, de a cecei dűnék sötétzöld héjú dinnyéi ropogósak, méz édesek, persze csak amíg Lőrinc a dinnye helyett a WC-be pisil.

5.ábra: Szántók - Alapon 70% felett

 Ábra: alapitajhaz

Ahogy az látszik, a rétek aránya (6.ábra) viszonylag alacsony, az összterület 2-3,5%-a.

6.ábra: Rétek - Alapon 2-3,5% között

 Ábra: alapitajhaz

Egyáltalán nem kitüntetett bortermő vidék, mégis jól megterem itt a szőlő, 0,5-2% a szőlősök aránya (7.ábra).

7.ábra: Szőlősök - Alapon 0,5-2% között

 Ábra: alapitajhaz

Nem túl sok a gyümölcsös sem errefelé, de 0,5-1,5%-ot eléri a területi arány (8.ábra). A gyümölcsfák közül a cseresznye, a meggy, az őszibarack, a dió és a mandula bír komolyabb állománnyal. Kisebb mértékben, de a körte, a szilva, a kajszibarack és az alma is megtalálható.

8.ábra: Gyümölcsösök - Alapon 0,5-1,5% között

 Ábra: alapitajhaz

A legelők esetében az országos átlagnak nagyjából megfelelő 8-11%-os az arány (9.ábra).

9.ábra: Legelők - Alapon 8-11% között

 Ábra: alapitajhaz

A nádasok nagyobb számban képviseltetik magunkat, a Sárvíz közelsége, és a nedvesebb rétek, mocsarak jelenléte miatt átlag feletti a 0,2-0,5%-os arány (10.ábra).

10.ábra: Nádasok - Alapon 0,2-0,5% között 

 Ábra: alapitajhaz

Az erdő meglehetősen kevés, nagy, egybefüggő, fával borított területek nem igen fordulnak elő errefelé, így az erdők aránya alacsony, 5-10% közötti (11.ábra).

11.ábra: Erdők - Alapon 5-10% között

 Ábra: alapitajhaz

Szinte minden, hazánkban jellemzően tartott állat megtalálható Alapon, de arányaiban az egyetlen országos átlagból kiemelkedő, a sertés. 100 hektár termőterületre közel 60 darab állat jut, az országosan jellemző 45-50 darab helyett. Nem meglepő, ugye? Hol is van az Alapi Táj- és Alkotóház? Ja igen, a disznóátvevőtől keletre.

Horváth Dominik