Alapon szinte nincs porta cirmos nélkül. Mint a legtöbb falun, itt is fontos feladat hárul a macskákra: meg kell fogni a betakarított terményt és az éléskamrát megdézsmálni készülő mindenféle rágcsálókat. A házi macskával kialakult rendkívül szoros kötelékünk mára már messze nem csupán praktikus és funkcionális, hanem mélyen kulturális gyökerű, tele érzelmi színezettel. Az idáig vezető út rögös volt, és felettébb izgalmas.   

A macska egyszerre vonzó, ravasz, félénk, független és vad, olyan, mint a nő. Hatodik érzékkel rendelkezik, képes a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére - ezen Katus elgondolkodott, majd kérdőn ránézett a házimacskájára, aki hatalmas sárgás-zöld szemeit kíváncsian szegezte rá.

Egy ősi keleti legenda nyomán a macska Noé bárkáján az oroszlán tüsszentéséből született. A tudósok szerint viszont a háziasítása az első településeken, a kőkorszakban történhetett a Termékeny Félholdként ismert területen. Egy 8500 éves ciprusi sírlelet az ember és a macska tudatos együttélésének konkrét bizonyítéka.

A falusi macskák munkaállatok, a szeretetet gondoskodással kapják és nem naphosszat történő cirógatással

Fótó: alapitajhaz

Az ókori Egyiptomban kultusza igen magas fokon állt, szent állatként tartották. Két macskaistennőt tiszteltek, Szahmet a világegyetem őre volt, aki a gonosz szelleme, a szerencsétlenség ellen is védett, a szelídebb Basztet pedig a szerelem, az anyaság, a termékenység istennője, aki minden macskában testet öltött.

Indiában a Krisztus előtti 6. évezredből számos régészeti lelet került elő a macskákról, amelyek még kevéssé különböztethetők meg az ázsiai vadmacska alfajaitól. A buddhizmusban a macskalét a jók privilégiuma, a Paradicsomba való belépés előszobája. Japánban szerencsehozóként tekintenek rá, a boltok bejáratánál láthatók macskát ábrázoló szobrok, reménykedve abban, hogy üzleti sikert hoznak.

Britanniába, ahogy Pannóniába is az első példányokat a rómaiak hozták be, akik számára a luxusállatként tartott macskák a szabadság és a függetlenség jelképei voltak. A kora középkorban Európa-szerte elterjedtek, mivel hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és városokban. A későbbiekben azonban a keresztény egyház a sátán képmásának, a gonosz megtestesülésének kezdte tekinteni őket. A pogány istennő szimbólumaként szereplő macska a boszorkányok cimborája, a gonosz egyik megjelenési formája, és azt hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. Miután VIII. Ince pápa pogány állatoknak kiáltotta ki őket, ettől kezdve számuk gyors ütemben csökkent, aminek hatására a patkányok is elszaporodtak, ezzel utat nyitva a pestis megjelenésének és elterjedésének.

Tudatos tenyésztésük az 1871-es londoni macskakiállítás után kezdődött, különleges szín-, szőrzet- és formaváltozataival. Egyensúlyérzékük rendkívül fejlett, hallásuk, szaglásuk kitűnő, sötétben is jól látnak. Egyedülálló tájékozódási képességük lehetővé teszi, hogy nagy távolságból is hazataláljanak. Több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, ha elégedettek, gégeszalagjainak rezegtetésével dorombolnak. A szobákban tartott macskák 14-20 évig is élhetnek, a legöregebb ismert példány 34 éves volt.

Számos híresség gyarapította a macskakedvelők táborát, így például Richelieu bíboros, Winston Churchill, Ernest Hemingway vagy Bohumil Hrabal. Sigmund Freud szerint a macskákkal töltött idő soha nem haszontalan.

Szente Tünde