Amikortól élménnyé és nem teherré válik a kertészkedés, és az abban fellelhető kincsek feldolgozása, onnantól kezdve válunk fogékonnyá a látottak, hallottak kipróbálására. Nem is értjük, hogy magától értetődő dolgokat addig miért nem tettünk meg.

Csendélet szódásüveggel, limonádéval és friss mentával

Nyár elején a kertemben túlburjánzó citromfű hasznosításának eddig még általam nem próbált módjára vállalkoztam, amikor a gyógyteának történő szárítás helyett, szörpkészítésre adtam a fejemet. Végtére, ha valóban nyugtató hatással bír, e tulajdonságát így is megőrzi. Utánaolvasva, egy limonádészerű italt készítettem, ami annál is inkább rendjén való, mert a limonádékba is tehetünk friss citromfüvet avagy mentát, ettől fogva, miért ne lehetne mentás citromfüves szörpöt is készíteni? S ha már lúd, legyen kövér, tartja a népi bölcselet, az újabb variánsokba került gyömbér és méz is. 

Így fordulhatott elő az, hogy a legnagyobb nyári forróságban a hozzánk betérő szelíd motoros barátainkat szomjoltóként mentás, citromfüves, gyömbéres, mézes, citromos limonádéval kínáltam, amit el is fogadtak. Persze, a motoros túra végét lezáró társas vacsoránál már nem a limonádét választották, hanem a kiváló hazai pincészetek friss fehér, könnyű rozé és testes vörösborait. 

Amikor megvettem az első levenduláimat, roppant keveset tudtam a kertészkedésről, szó nem volt akkoriban a magas- és dombágyásokról, komposztálók beállításáról, nemhogy méhlegelőkről! A telekhatárt a szomszédtól tujasorral és fagyallal jelöltük, díszfákkal és cserjékkel zsúfoltuk tele a környékünket, a többi részen füvesítettünk. Ki gondolta akkoriban, hogy eljön az idő, amikor a horvátországi, görögországi nyaralások alkalmával megtapasztalt hőmérsékletekkel kell idehaza együtt élnünk. Így fordulhatott elő, hogy nem is olyan régen, Szlovéniából hazatérve, döbbenetes látvány fogadott bennünket: kisárgult fű, megperzselődött tuják, leveleiket hullajtó fák. 
 

Újabban mediterrán kertet építek. Levendulákkal, díszfüvekkel, szárazságtűrő cserjékkel, kaktuszokkal és pozsgás növényekkel, leánderekkel, és meghagyom mindazokat a jövevényeket, amelyek bennünket választottak, magról keltek, például a madarak szorgalmából, a kivágott fák és az akácok hajtásából, miközben tudom, nem szabad teret engednem nekik, csakúgy, mint az ecetfának, de örülök, hogy legalább ezek bírják öntözés nélkül a negyvenfokos meleget, a csapadék nélküli heteket, hónapokat. Visszatérve az imént említett három tő levendulámra, elsőre eltaláltam a helyüket, napsütésben bőven van részük, júniusban egyszer, ősszel még egyszer visszavágom azokat, a csokrokat függesztve szárítom, egy részét megtartom, a többit elajándékozom, a megajándékozottak között már olyan is akad, aki korábban nem szerette, de idővel megkedvelte, sőt, segítettem neki a telepítésben, és most már virágzáskor pillangókkal teli neki is szépséget árasztanak. Főzöm a szörpöt, fekete szederrel színezve, hiszen most kezd beérni, a recept ugyanaz, mint a citrom- és mentaszörpé. Elégedetten helyezem a spájzomban sorakozók mellé. Megcsináltam, kikapcsolódtam, alkottam.

A spájzban sorakoznak a már elkészült finomságok

A citromfűszörp receptje. Hozzávalók: 2 liter víz, 2 db citrom, 2 csokor citromfű, 50 gramm citromsav, 2 kg cukor. Elkészítése: a citromfüvet a karikára vágott citrommal a 2 liter vízben egy egész napig állni hagyjuk. Másnap hozzáadjuk a cukrot és a citromsavat, majd felforraljuk, és 15 percig hagyjuk, hogy a főzetünk a tűzön zubogjon. Leszűrjük, üvegekbe töltjük, és száraz dunsztban hűtjük ki.