A kis létszámú, összetartó, egymásra utalt közösségekben kiemelt jelentőségű a testbeszéd ösztönös megértése, ami egy ősi túlélési stratégia része. Sokszor egy jelentéktelennek tűnő, szinte észrevehetetlen kézmozdulat sokkal többet mond, mint egy cizellált, körülményes megfogalmazás. Ha két ember ilyen egyszerű, elemi jelekből pontosan érti egymást, az mély, zsigeri köteléket jelent. 

Miért kell ennyi jel?

A szavak nélküli kommunikáció a testbeszéd, amely a beszédet kísérő, többnyire nem szándékos, nem tudatos közlés. Eszközei az arckifejezés, tekintet, a testmozgás, testtartás, a gesztusok, taglejtések, térközi távolság valamint szimbolikus jelek, érintkezések. 

„Kis virág – mondta Magdolna, de nem találta el. Nem tudom, - mondta Franciska – érthetetlen jel. Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel. Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el. Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van, ki többre nem, csak jelszavakra gondol. Ismerem, - mondta Borbála – de már nem érdekel. Bár tudnám, - mondta Hajnalka – miért kell ennyi jel. Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel. Így aztán hallgatok, és ezzel többet mondok el…” és következik ismét a refrén az Illés együttes Jelbeszéd című számában.

Charles Darwin „Az érzelemkifejezés az embernél és az állatoknál” című kötete 1872-ben jelent meg, azonban az emberi kommunikáció testbeszédre vonatkozó területét csak az 1960-as években kezdték mélyrehatóbban tanulmányozni. Albert Mehrabian szerint a teljes közlésrendszer 7 százaléka verbális, vagyis szóbeli kifejezés, 38 százaléka vokális (hangszín, hanghordozás, nem beszédhangok általi), és 55 százaléka nem verbális: nonverbális.

A mimika és a gesztusok szavak nélkül is tisztán érthető kifejezéseket hordoznak

Fotó: alapitajhaz

Allan Pease „Testbeszéd” címet viselő könyvében sorra veszi a gesztusokat, például a fogvicsorgatást támadásnál, a mosolyt, mint a jókedv és boldogság kifejezését. A szemöldök összehúzása, a mogorva arc a szomorúság és a harag megnyilvánulása, fejbólintással hagyunk jóvá valamit, fejrázással tagadunk, mondunk nemet. A vállvonogatás a nem értés, nem tudás mozdulata - a mi kultúránkban. A gesztusok ugyanis kultúránként eltérnek. A karikára görbített hüvelyk- és mutatóujj sokaknál okét jelent, azonban a mediterrán országokban a homoszexualitás, a franciáknál nulla jelentése. 

A szociálpszichológus a gesztuscsoportok között elemzi a kritikus állásfoglalás nonverbális megnyilvánulásait. Ilyenek: az arcra helyezett kéz, az arc oldalán felfelé irányuló mutatóujj, miközben egy másik ujj a szájat takarja, a hüvelykujj pedig az állat támasztja. Az egymáson szorosan átvetett láb a védekező magatartásról árulkodik. Ellenséges érzület kifejezője a leszegett fej és áll: „Nem tetszik, amit mond, nem értek egyet vele.” A mikrogesztusok értői a hazugság kísérőjelenségeit is felismerik: arcizomrángás, pupilla kitágulása és összeszűkülése, verejtékező homlok, arcpirulás, sűrűbb pislogás.

A társadalmi helyzetéről árulkodó összefüggések egyike, hogy a magas társadalmi státuszú egyén, főként a szókincsét használja közlésre, míg a kevésbé művelt inkább a gesztusokra támaszkodik. Barta Tamás és Kristály Mátyás Vállalkozáslélektan címmel megjelent kézikönyvükben foglalkoznak a gesztusokkal is. Azt írják, hogy a gesztikulálás a déli népekre jellemzőbb, mint az északiakra. Beszéd közben a heves mexikóiak, percenként 280-300 taglejtést, míg a finnek csak 8-10-et végeznek. A kézmozdulatokkal sok minden kifejezhető: az öröm, a bánat, a lemondás, a biztatás, az unalom, az érdeklődés, a hála, a tehetetlenség, a fenyegetés, a félelem, a semlegesség és a tiltás.

Az emberi kapcsolatok metakommunikációs jelzéssel, tekintetváltással, mosolyváltással kezdődnek, a tekintet árul el a legtöbbet a személyiségről és a gondolatokról. Míg a gyermeki arcra kivetítődnek az érzelmek, addig a felnőtt gyakran titkolja, szégyelli az érzéseit. „Az ember a saját arckifejezéséért 30 éves korától felel” – állította Goethe, aki a költészet mellett arcismeret kutatással is foglalkozott.

Szente Tünde