Egybefonódnak a pentelei, az újvárosi és a vasműs gyökerek

A Pro Pentele-díj idei kitüntetettje Csupity Simon, aki az emlékplakettet kiemelkedő közösségi munkája elismeréseként az augusztus 20-ai nemzeti ünnep előestéjén vehette át. Idén éppen tíz esztendeje, hogy a díjazott negyven év vasműs munkaviszony után a nyugdíjasok tartalmas életét éli.

A kitüntetés plusz energiákat szabadít fel benne és további tevékenységre serkenti, árulta el mindjárt a beszélgetésünk elején. Frissen vállalt feladatként a szürethez kapcsolódó kiállítás előkészületeire koncentrál:
– Gyermekko­rom­ban három szőlőnk is volt, az egyik helyén épült fel a Rudas középiskola. A legrégebbit apám 1927-ben vette. Annak idején javasolta, hogy menjek Budapestre a szerb iskolába, de én inkább maradtam és 1964-ben a MÜM 316. számú Szakmunkásképző Intézetének ipari tanulója lettem. Esztergályos szakmunkás képesítést sze­reztem, majd 1967 nyarán a Dunai Vasmű érc­tö­mö­rítőművében kezdtem el dolgozni. Negyven év elteltével a Nagyolvasztómű karbantartó műhelyéből mentem nyugdíjba. A vállalati közösséggel a Vasas Nyugdíjas Szakszervezeten keresztül ápolom a viszonyt, tavaly vehettem át az ötvenéves szakszervezeti tagságot igazoló elismerést Mucsi Zoltán elnöktől.
A kitüntetett tagja volt a Múzeum Baráti Körnek, ami az Intercisa Múzeum egykori igazgatónője, Matussné dr. Lendvai Márta halálával megszűnt, azonban jó kapcsolatot ápol a mostani vezetővel, Farkas Lajossal is. A Tito, a Katyni, a zsidó kiállítás megnyitóján hasznát látták a nyelvtudásának is: – Édesapám és édesanyám megtanított a szerb nyelv alapjaira, majd nyelvtanfolyamokon bővítettem tudásomat. Hallgattam a belgrádi rádiót, szerb közösségekben forgolódom, elmegyek a szerb kulturális eseményekre. Mind a negyvenkét magyarországi szerb templomot végiglátogattam, részt veszek az egyházi ünnepélyeken, a búcsúkon, a zarándokutakon. Tavaly kaptam meg a Szent Száva díjat – meséli meghatódva és hozzáteszi, hogy Szent Száva a szerbek állam- és egyházalapítója. Követi a Pentelei Monostor történetének kutatását is, feltárását, szoros együttműködésben Szabó Tamásékkal. Hercegszántón jelen volt az Albert Flórián emlékére rendezett szerb-magyar kiállítás megnyitóján. Csupity Simon mindenhol ott van, ahol történik valami olyan, ami a nemzetisége kultúráját érinti. Szűkebb értelemben véve mindenhol ott van, ahol egybefonódnak a pentelei, az újvárosi és a vasműs gyökerek.

Csupity Simon 1950. augusztus 31-én Dunapentelén született. Felmenői 1780-tól éltek a településen, és élen jártak a szerb nemzetiség civil közösségének munkájában. Az általános iskolai tanulmányok után esztergályos szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Egyetlen munkáltatója nyugdíjba vonulásáig a Dunaferr Dunai Vasmű volt. A Ráctemplom (Szerbtemplom) gondnoki teendőit – édesapjától megörökölve – 42 éve látja el. Alapító tagja a mostani kitüntetésre felterjesztő Pentele Baráti Körnek, a Délszláv Klubnak, a Szerb Nemzetiségi Önkormányzatnak. Részt vett az 1848-as emlékmű, és a II. világháborúban elesett pentelei katonák emlékhelyének létrehozásában is. A László Imre Nótaklub, valamint a Városalapítók Egyesületének tagja. Kézilabda és labdarúgás sportágakban edzői, majd játékvezetői képesítést is szerzett. Alapítója az Intercisa kispályás focicsapatnak.

Szente Tünde