Dottír a véletlenek egybeesésének gondolta az utóbbi időben tapasztalt, Izland iránti fokozott érdeklődést

 A gyerekei kedvenc filmsorozatává lépett elő a Trónok harca, amelyet a szigetországban is forgattak. Zsuzsi barátnőjével együtt mobiltelefonos fényképekkel illusztrált élménybeszámolót tartott azokról a fantasztikus helyekről, ahol nemrégiben megfordultak. Magdi éppen egy héttel ezelőtt a közösségi oldalakon osztotta meg saját készítésű fotóit az ország csodáiról. Ildikó a gyerekeitől születésnapjára izlandi utazást kapott, amit a jövő esztendőre visznek át. Amikor pedig Julika az izlandi zuzmóból készült szopogatós tablettát ajánlotta nyálkahártya-irritáció ellen, köhögési inger csillapítására és a rekedtség csökkentésére, Dottír nem mehetett el csak úgy, az izlandizmus jelensége mellett.

Eszébe jutott a múlt évi futball Európa-bajnokság, amikor is az izlandiak franciák elleni játékával irányították magukra a focirajongók figyelmét. Miközben a neveiken jót derültek, szóba került, hogy ebben a kicsiny északi országban szinte mindenki mindenkinek rokona. A sarkvidékhez közel fekvő Izland alig több mint százezer négyzetkilométernyi területénél csak a népessége kisebb. A sziget háromszázezernél valamivel több lakójának zöme a fővárosban, Reykjavíkban él. A szövevényes rokoni szálak egészen a vikingek koráig vezethetők vissza, a lakosság gyakorlatilag egy óriási nagycsalád. Ebből adódóan az izlandiak génállománya olyan homogén, hogy csodájára járnak a világ biológusai. Nyolcvanegy év a születéskor várható élettartam, az írni-olvasni tudók aránya csaknem száz százalék.

Az északi sarkkör alatt fekvő sziget területe túlnyomórészt lakhatatlan, sziklás, kopár vidék lélegzetelállító képződményekkel. Kékesfehér jéggömbök lebegnek a fortyogó iszap övezte gleccsertavon – írja róla Marguerite Del Giudice -, tűzhányók, gejzírek, jégárak, gázt okádó kürtők és árkokkal szabdalt, óriási kiterjedésű lávamezők váltakoznak domborzatán. Az 1960-as években ide jártak terepgyakorlatra a holdutazásra készülő amerikai űrhajósok. Becslések szerint az elmúlt ötszáz évben, a Föld mélyéből feltört lávamennyiség legalább egyharmada ezen az aprócska szigeten került a felszínre. Olyan sok a természetes hévforrás, hogy szinte minden épületet geotermikus hővel fűtenek. A sziget sziklás felszínén óriási gleccserek jégárjai húzódnak, azokból pedig bővizű folyók erednek. A víz olyan tiszta, hogy a vezetékes víznek semmilyen előzetes kezelésre nincs szüksége.

Az izlandiak lokálpatrióták, büszkék a sagáikra – a korai viking és izlandi társadalom életéről regélő történeteikre, amelyeket a középkori irodalom gyöngyszemei között tartanak számon. A Codex Regius – az isteneket, hősöket és ősi legendákat megéneklő Edda-versek gyűjteménye Wagnertől Tolkiengig számos művészt megihletett. Az ország még a huszadik század elején igen szegény volt. Az újkori izlandi bárdok romantikus versekben énekelték meg, hogyan kellene munkára fogni a vízesések erejét sorsuk jobbítására. A II. világháború alatt és után brit és amerikai katonák ezrei érkeztek a szigetre, ami jelentős tőkebeáramlást vont maga után, átmenetileg felpezsdítve a gazdaságot. Az izlandiak az 1960-as években kezdtek afelé hajlani, hogy a vízi energiával történő áramtermelés és az alumíniumkohók telepítése lehet jólétük kulcsa. Ma is él a koboldokba és a sziklák „rejtett népébe” vetett ősi hit, s megesik, hogy egy-egy út nyomvonalát úgy kell alakítani, nehogy megzavarják őket. Egy felmérés szerint az izlandiak nagy része hisz a Tündérek létezésében.