A város korszerűségével és külső megjelenésével foglalkozó, 1973-ban rendezett vitában mások mellett megszólalt Nagy Jenő újságíró is: "A jelennek és a jövőnek is építünk. Nem kevesebbről van szó, mint megtalálni az optimumot... úgy kielégíteni a mai sürgető igényeket, hogy azok a következő nemzedékek számára legalábbis elviselhetőek legyenek.

Rombauer Gábor építésszel városi sétánk nyomán elindultunk a múltból és eljutottunk a jelenbe.

– Weiner Tibornak, a város első főépítészének munkásságát az ötvenes évek elején szinte kritikátlanul dicsérik. Perényi Imre viszont 1953-ban már megengedi magának a kritikát.

– A város születésekor az ország erőforrásai ide koncentrálódtak. Az első épületek nem csak kiemelkedő alkotók keze nyomát jelzik, hanem azt is lehet látni, hogy szeretettel, gondos tervezéssel, gyorsan, homogén módon és a tervek szerint épültek. Weiner Tibor egy új várost álmodott meg, munkája bizonyos szempontból kritizálható. Dunaújváros is olyan, mint Róma, hét dombra épült. A fényképszerű, felülnézetben telepített várostervekben nem vette kellő alapossággal figyelembe a domborzati viszonyokat. A Ságvári városrész, a Belváros, a Barátság városrész, a Római tábor mind egy-egy fennsíkon van, de ilyen fennsíkok találhatók Pentelén is. Ezek építészeti szempontból egyszerűek, csekély mértékben lejtenek, a lösztalaj miatti problémák minimálisak, de amikor ezek a városrészek összeérnek, törést szenvednek. Most kezdjük korrigálni, ami nem jó, és lassan lebontjuk, amiről kiderült, hogy túlzott igényeket képviseltek, és nincs már rájuk szükség.

Archív képünkön az épülő belváros. Húszezres lakóteleppel számoltak…

– A városépítés néhány éves stagnálását követő fellendülése 1958 táján egybeesett az építőművészet új korszakának kezdetével.

– Téglából, fából, vakolatból építették a házakat egészen addig, amíg létre nem jött a poligon, később a középblokkos, majd a nagypaneles előregyártás. Azon túl, hogy az első építészek tudásukat az antik világban szerezték, nem kétséges, hogy megbízható elvtársak is voltak. Amikor a városba kerültem, nem száznyolcvan, hanem kilencven fokos fordulatot vett az építészet. A korábbi szempontokon túl megjelent, hogy legyen a beruházás gazdaságos, gyorsan építhető, nagyon jó terület felhasználású, ugyanis a húszezresre tervezett város közműves területei elfogytak. A város területi növekedésének a Vasmű, a Duna, Pentele, a 6-os út korlátokat szab. Az a laksűrűség, amit közép-európai rekordereként a Római városrész produkál, nem alakítható át hirtelen családiházas övezetté. A lakások összevonásával még nem lehet egy tíz-emeletes házat az építészeti leromlástól megmenteni. Északról a Hankook-kal és az ipari zónával bezártuk magunkat, délen az üresen hagyott ipari területre, a kokszoló mellé lakóházak már nem telepíthetők, a 6-os út túloldala is lezárult, mert oda is ipart és kereskedelmet telepítettek. Tesco épült a nagyon kellemes déli fekvésű lakózóna helyére. „Megette” a város a saját növekedési lehetőségét. Ugyanakkor rohamosan csökken a város lakossága, és az elvándorlás egy része a minőségi lakás iránti igényből ered.

A Római városrész rehabilitációs projektjében Várnai Gyula ötlete nyomán az épületek homlokzatainak szigetelése után a falakat a római kori régészeti feltárások tárgyi emlékeinek képeivel díszítenék

– Mi az építészet jelenlegi feladata?

– Az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítése az építészet feladata. Mivel a korok változnak, s az épületek statikusak, át kell őket alakítani, vagy le kell őket bontani. Ne tekintsük megtartandó értéknek azt, amin túllépett az idő!

Az új típusú szocialista város

“A Sztálin Vasműhöz tartozó Sztálinváros ne egyszerű lakótelep, hanem új típusú szocialista város legyen, tükrözze vissza az épülő szocializmus diadalmas erőfeszítéseit, biztosítsa az emberi igények kiegyensúlyozott kielégítését, épületei életörömet sugározzanak és mindent egy egységes gondolat: a célszerűség és az emberről való gondoskodás sztálini gondolata hasson át …” – részlet a várostervezési koncepcióból.

Szente Tünde