Szenteste a közösen elfogyasztott ünnepi vacsorát követően Eszter elővette a Bibliát, és szeretteinek elkezdett felolvasni az Újszövetségből. Jézus Krisztus születését idézte meg, Máté evangéliumából. Fiai, menyei, férje, anyósa és édesapja, mindahányan rá figyeltek.

„Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”… József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el…”
Eszter átnyújtotta idősebb fiának, Dánielnek a szent könyvet, hogy ő is válasszon egy másik hivatkozást. A fiú Lukács evangéliumából idézett:

„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Dániel öccsének, Kristófnak adta tovább dédanyjuk agyonforgatott, a hátuljában a családtagok születési és halálozási dátumaival bejegyzett kötetet, majd ugyanott folytatta tovább:

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.”

– Apa, Te is olvass nekünk! – kérte Dániel és Kristóf, s persze Józsefet nem kellett győzködni. Pál leveléhez lapozott tovább, aki ekként írt egykoron a kolosséiakhoz a keresztény családról: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek…Aki pedig igazságtalanul cselekszik, az kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.”

S mielőtt átadták volna egymásnak ajándékaikat, Eszter visszavéve a Bibliát, a számára igen kedves részt ráadásként még elmondta: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.”

E gyönyörű idézet forrása pedig nem más volt, mint Pál I. levele a korinthusiakhoz, a szeretetről.
A gyertyák és színes égőso­rok fényében, a fahéjas-gyöm­béres-szegfűszeges süte­mények illatában öröm és megnyugvás áradt szét mind­nyájuk lelkében. Így kívánt boldog karácsonyt egymásnak József, Kristóf, Dá­niel, Klaudia, Leisan, Zsuzsa mama, Gyuszi papa és Eszter.

Szente Tünde

kép: Marc Chagall: Falusi madonna (1942)