A téli fácánvadászaton a Magyar Vérebegylet elnökétől, Buzgó Józseftől hallott a helyről, ugyanis minden évben a Kaszó Zrt.-vel közösen rendezik meg a Kaszó Kupa Országos Véreb Fővizsgát

A 25 ezer hektáros vadászterületen közel hetven százalékos az erdősűrűség, a sok vízfolyás és vadföld kiváló élőhelyet biztosít az ott élő vadállománynak, a gímszarvasoknak, a dámvadaknak, az őzeknek és a vaddisznóknak. Barátaik is ott rendezkedtek be, Attila vadászik, felesége, Edit járja az erdőt, aminek harmincnyolc százalékát a kocsányos tölgy, harminc százalékát az éger, tíz százalékát a cser, öt százalékát a fenyő fedi.

Eszter a televízióban látta a tavaly májusban átadott Lombkorona Tanösvényt. A kilenc méter magasságban futó, több mint száz méter hosszú útszakasz a lombok közt sétálva enged betekintést az erdő életébe. A dombokkal tarkított és vízfolyásokkal szabdalt tájon évszázadok óta az erdő élteti az embereket – írja egy helyütt Czigány Judit. A terület talaját elsősorban futóhomok alkotja, a buckasorok közötti mélyedésekben lápi anyagok, tőzegmaradványok fordulnak elő. A több száz lápfolt közül a Kaszótól dél-nyugatra húzódó Baláta-tó a legjelentősebb, különleges rovarfogó növényekkel, a keresztes vipera fekete változatával, felbecsülhetetlen természeti értékeivel.

A hajnalban bedagasztott, reggel forró zsírban ropogósra sütött kaszó-pusztai lángos elfogyasztása után nem volt könnyű útra kelni. Az erdei kisvasút nyomvonalán haladva, végül a Baláta-tóig csak azért nem mentek el, mert fogytán volt az erejük az április végi tikkasztó melegben, ráadásként a vérszívó szúnyogok sem hagyták békén őket túrázás közben, a „Somogy zöld szívében”.
Esztert kíváncsisággal töltötte el a Sakáltanya Erdei Tábor, ezért Edittel elindultak, hogy azzal együtt a vadasparkot is megtekintsék. A két és fél hektáros kertben vaddisznók, gím- és dámszarvasok élnek. Elsőre azt hitte, hogy a távolban kecskegidát lát, de kiderült, hogy az egy, nemrégiben született, albínó dámszarvas. Elsétáltak a vadászházhoz, amelynek története nem mindennapi.
A kaszói nagybirtok létrejötte Karl Christian Hohenlohe-­Oehringen (1848–1926) német hercegnek köszönhető. A szenvedélyes vadász szerezte meg a gazdag gímszarvas-állománnyal rendelkező terület vadászati jogát 1909-től, és miután elejtett egy rendkívüli trófeájú bikát, elhatározta, hogy meg is vásárolja a területet, összesen 18 ezer kataszterholdas nagybirtokot. Legendásan megtervezett kaszói vadászkastélyát vörösfenyőből építette. Falait a herceg trófeái díszítették, magas rangú vadászvendégeit itt fogadta. A környéken egyedülálló európai infrastruktúrát teremtett az erdő közepén – vízvezeték-rendszerrel, telefonnal, villanyteleppel és áramfejlesztővel. Az épület a herceg halála után 1927-ben porrá égett, később a helyére egy kőépületet húztak fel. A százéves víztorony szomszédságában, a cselédszállások egy részéből alakították ki a Főherceg Fogadót.

Elérkezvén az étkezés ideje, Attila jó vendéglátó módjára, szarvaspörkölttel kényeztette vendégeit, a vadnak a legfinomabb húsából, saját szedésű erdei gombákkal fűszerezve, túrógombóccal tálalva. A környéken termő szelídgesztenyéből készült desszert egészítette ki az ízletes étkeket. Kávézgatás közben bele-bele lapozgattak Nagy Jenő – Nagy Eszter Dóra: Kaszó 600 éve tényekben, anekdotákban és képekben című könyvritkaságba, amelynek előszavát Eszter kedves ismerőse, a Pécsett élő és alkotó, többkötetes szerző, Békés Sándor jegyezte, akinek szenvedélye a vadászat.

 Fotók: Szente Tünde