A folyamatosan fejlődő mag

Napjainkban mind többet használjuk az identitás, avagy önazonosság kifejezést. Csóváljuk a fejünket, de akár meg is botránkozhatunk azon, amikor azt tapasztaljuk, hogy valakinek nagyot változott az identitása. Ha utánanézünk a jelenségnek, elnézőbbek leszünk vele, ugyanis az identitás nem állapot, hanem folyamat.

Barna Gábor szerint annak szerkezete különböző jellegű és típusú motivációs erők hatása alatt állandóan alakul. Ha azonosságtudatomat illetően egyéni tapasztalatom negatív, akkor identitásválságba kerülhetek, ami identitásváltást eredményezhet. Ilyen például egy szakmai civil szervezet tagjainak identitásváltozása, amely a tagság létszámának alapos csökkenésében is megnyilvánulhat, a kilépések következtében.
Az identitás annak tudatosítása, hogy „ki és mi vagyok”. Fontos alkotóeleme a csoport-hovatartozás, a szűkebb értelemben vett társas identitás, ami egy csoporttal való azonosulást jelent, tehát az „ÉN” „MI”-vé alakulását. Azonban, ha a csoporthoz tartozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, előbb-utóbb elfordulunk tőle.
Anna Freud tanítványa, Erik. H. Erikson vezette be az identitás fogalmát 1950-ben. Elméletében az egyén pszichológiai fejlődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Az egész életen át tartó fejlődés tézise kimondja: a testi éréssel nem fejeződik be a fejlődésünk. Testünk is örökösen változik és befolyásolja az ember irányultságait, értelmi folyamatait és viselkedését. Minden életszakasznak megvan a maga sajátos krízise, amellyel szembe kell néznie, amelyet meg kell oldania, azért, hogy felkészülhessünk a következő feladatokra. Az egyén identitása a pszichoszociális fejlődés során alakul ki.
Beszélhetünk társadalmi, személyes és nemi identitásról. A szociális identitás az emberek szerepeinek, értékeinek, normáinak összessége, amelyek a különféle társadalmi csoportokkal, eszmékkel való azonosulását fejezik ki. Az egyén identitását fejezheti ki a választott foglalkozási forma az érdeklődési irányok mentén.
Az identitás a másokkal fenntartott viszony közben formálódik Jacques Lacan értelmezése szerint. Különböző forrásokból kell feltöltődnünk, ahhoz a képhez igazodva, amelyet szerintünk mások alakítottak ki rólunk. Sokat elárul rólunk az önéletrajz, amely egységbe köti össze megosztott énjeink különböző részeit. Újabban a figyelem középpontjába kerülnek a szabadidős elfoglaltságaink is, amelyek több mindent elárulnak rólunk. Például a kreativitásunkat, a csapatban dolgozás képességét, vagy épp az ellenkezőjét.
Parker J. Palmer úgy véli, hogy az iden­titás egy folyamatosan fejlődő mag, ahol a genetikánk (biológiánk), a kultúránk, a szeretteink, a tetteink, a tapasztalataink és a döntéseink együttesen eredményezik azt, hogy kik vagyunk jelen pillanatban. A „Ki vagyok én?” „Merre tartok?” „Mivel érdemes foglalkoznom?” már nem csupán a kamaszkori személyiségfejlődés jellemző dilemmái, hanem az életkor kitolódásával, a munkaerő-piac változásokkal együtt járó, újból és újból felmerülő kérdések.