A rendszerváltáshoz közeledve, német kezdeményezésre, angol tapasztalatokra építve, sárvári családi szálakhoz kötődve, egyszer csak bajor sört csapoltak az egykori Sörkert mellé települt házi sörfőzdében, amelynek rövidítését gyorsan megtanultuk anélkül, hogy német nyelvleckéket kellett volna vennünk. Várostörténeti gasztrokalandozásunk közben nosztalgiával gondolunk a sörhiány enyhítésére létrejött, ma is felemlegetett vállalkozásra.

– Németországban nem volt ezeknek a mini sörgyáraknak nagy sikerük, talán azért sem, mert a konzervatív gondolkodású német társadalom tagjai fenntartással fogadták mindazt, ami Angliából érkezett. Márpedig a „helyben főzött és fogyasztott”-eljárás köztudottan az angoloknál terjedt el – magyarázza Szabó Gyula, akinek a személyéhez fűződik, hogy a dunaújvárosiaknak is részük lehetett a HBH-s élményben. Ezzel a gondolattal a végkifejlethez adtunk némi magyarázatot, vagyis ahhoz, miért nem lehetett örök életű a kezdeményezés. Ráadásként még egy fontos körülményt kell kiemelnünk, mégpedig azt, hogy a hiányból a gazdaság átlépett a piaci túlkínálatba, amely napjainkra még inkább jellemzi a sörök elképesztően gazdag választékát. Tehát mindezen tényezők figyelembevételével érthetjük meg, miért is volt olyan rövid ideig HBH Sörfőzdénk és Sörözőnk.

Várostörténeti gasztrosétánk kalauza, Szabó Gyula nem fogy ki a történetekből, segít felidézni az egyébként feledés homályába merülő fejezeteket Fotó: Szente Tünde

A márka:a Kaltenberg

– A Skála Coop elnöke, a nemrégiben elhunyt Demján Sándor, az 1980-as években kapcsolatba került a bajor királyi főherceggel, Leopold von Bayernnel, akinek a fia, miután kitanulta a sörfőzés tudományát Angliában, mini sörgyárak létesítésére, „pub típusú” üzlethálózat kiépítésére adta a fejét. Hazánkban elsőként Budapesten, másodikként Dunaújvárosban jött létre HBH Sörfőzde és Söröző, a Barátság városrészben. A márka a München melletti gyáruk terméke lett: a Kaltenberg – kanyarodik vissza az előzményekhez Szabó úr, majd lokálisan is segít értelmezni a körülményeket: – Különösen a nyári időszakokat jellemezte sörhiány, ezért úgy számoltunk, hogy a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet vendéglátó-ipari egységeit teljes mértékben el tudjuk látni sörrel, és valóban, az 1987-es nyitással a sörhiány megszűnt. A Piaci Büfének volt a legnagyobb forgalma – amiben szerepet játszott a kicsit alacsonyabb ár is. Utánunk az ország több városában sorra nyíltak a főzdéik, sőt, tudomásom szerint Lengyelország felé is terjeszkedtek. Emlékezetem szerint az utolsó sört a városunkban 1991-ben csapolták. Akkorra megváltozott a piac, dömping lett a különböző sörökből.

Hazánkban elsőként Budapesten, másodikként Dunaújvárosban jött létre HBH Sörfőzde és Söröző, a Barátság városrészben Fotó: SZT

Nem előzmény nélküli a HBH helyének kiválasztása, ugyanis az egykori Sörkert átalakításával kezdődött az újabb fejezet: – A Sörkert a hatvanas években jött létre a garantált forgalomra építve, a sportlétesítmények közelében. Először az Adonyi ÁFÉSZ-hez tartozott, mert a szocialista városban nem illett magánszemélyekből álló szövetkezetbe tömörülni, de amikor ezt újragondolták, elhárult előle minden ideológiai akadály. Létrejött a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet, amely gazdája lett a Sörkertnek. A házi sörgyártáshoz rendelkezésre állt a megfelelő minőségű víz, a sör­élesztőt pedig Bajor­országból hozták. Erős István mesterszakács nevének megemlítése nélkül nem lenne hiteles a történet. Ő volt ugyanis a HBH Söröző vezetője.

A bajor trónörököshöz vezető szálak

Demján Sándor Milánóban tárgyalt egy üzletemberrel, akiről kiderült, hogy ismeri Zwack Pétert, az Unicum Gyár tulajdonosát. Demján úr akkoriban kereste a kapcsolatot a Magyarországhoz kötődőkkel, és segített neki is a visszatérésben. Így jutott el Leopold von Bayern főherceghez, aki Hitler elől költözött a Sárvár környéki birtokaira, ahol a családjával együtt a második világháború végéig élt. Amikor találkoztak, Demján Sándornak mesélt a München melletti sörgyárukról, valamint arról, hogy azt a fiának nem adja, de a mini-sörgyárak létesítését szívesen átengedi. Nekem is volt alkalmam személyesen találkozni a főherceggel Budapesten, a Kinizsi utcai HBH-ban. Némi akcentussal, de elég jól beszélt magyarul. Előtte azonban a Skála Coop reklámfőnöke, dr. Takács Ildikó felkészített, hogy a „fenség” megszólítás jár neki, lévén szó a bajor trónörökösről.

Mi lenne, ha…

Arra a kérdésemre, hogy mekkora kereslet lenne a helyben főzött és frissen árusított sör iránt a városunkban, illetve annak környékén, Szabó Gyula óvatosan fogalmaz: – Nincs jelenleg piaci tapasztalatom. Nagyobb rendezvényeknél szerintem lenne rá kereslet, egy házi főzésű sör biztos, hogy érdekelné a fogyasztókat.