Az idei első horgászat alkalmával paprikás lisztben sütött balatoni keszeget tett a vendégek elé Eszter. Még az is utánanyúlt, aki egyébként évente egyszer, karácsonykor eszik halat. Mivel alaposan átsült a forró olajban, volt, aki szálkástól ropogtatta el az isteni csemegét, majonézes lila hagymás mártogatás és mi más, mint badacsonyi olaszrizling kíséretében.
A desszertnél járva a vízparton készült fotóikat nézegették a mobiltelefonjukról, egymásra licitáltak, kinek sikerült jobban elkapnia a tó színeit. A nap sugarai zöldesre festették a vizet. Enyhe szélben, verőfényes napsütésben fürdőztek a keszegek, szerencsétlenségükre a horgászok könnyű prédájává váltak. Sokak bosszúságára nem jött a ponty, talán majd legközelebb hallének és rántani valónak is vihetnek haza.

A szervetlen lebegő ásványianyag-szemcsék megszórják a fentről érkező napsugárzást, a kisebb hullámhosszú, nagyobb energiájú fénysugarak – a kék és az ibolya – a vízben elnyelődnek. Egy méter mélyre nem hatol le a fény, a zöld lesz az uralkodó szín szeles időben – magyarázta az asztaltársaság egyik hölgytagja, Boglárka. Amikor pedig a hullámok felkorbácsolják a vizet, szürkébb lesz a színe. Jellemzően a siófoki medencében kékeszöld, a keszthelyi medencében barnás tónusú a humin anyagoknak köszönhetően.
Biztosan úgy van, hittek neki a többiek. Ica viszont úgy tudta, hogy a Balaton szürke színű iszapjának tudható be a csigák, kagylók héjából származó karbonátokkal együtt a tó jellegzetes zöldeskék színe. A tavaszi áradáskor a Zala folyóval érkező szerves anyag színezi kávébarnára a Nyugati-medence vizét, amíg a Keleti-medence jellegzetes türkizkék színe változatlan.

Tudjátok, hogy Balatonvilágos miről kapta a nevét? – vetette fel Bandi. Biztosan ott a legvilágosabb a Balaton – adta magát a válasz Vilitől. Ez azonban nem igaz, előbbi, mivel tudta, ezért elárulta: az itteni föld világos színéről kapta a nevét. Világos?
Eszter gyűjtötte a Balatonnal kapcsolatos kiadványokat, útleírásokat, turistakalauzokat, szépirodalmi műveket és képzőművészeti albumokat. Mészöly Géza, Csók István és Egry József albumával a kezében lépett ki a teraszra, ahol mindannyian élvezték az időjárás melegebbre fordulását kávézás közben.

A sárbogárdi Mészöly Géza szürkés tónusú, leheletfinom párával bevont képein különös szeretettel ábrázolta a Balaton vidékét, többnyire a tájat és az embereket festette, megteremtve a balatoni életképek műfaját. A sáregresi Csók István az 1910-es évek végén ismerkedett meg a magyar tengerrel, amelyből évtizedekig ihletet merített. „A Balatonnak sajátságos jelenségei, opálos színei, párás fényei, ismétlődő vonalritmusai vannak. Gyors változatai, a misztikus délibábos jelenségektől az elvont absztrahálásig” – olvasták Egry József festőtől, aki életét a balatoni fények igézetében élte.