Megtaláltam a megoldást! Csirkéket kell szerezni! Majd azok lecsipegetik őket! – kiáltott fel Eszter. Hetek óta mindenkit azzal terhelt, hogy elmesélje, mi történt a falusi portájukon, ahol annyira büszke volt a vegyszermentes gyümölcseire. Édesapja is elégedetten figyelgette a szőlőlugas évek óta nem látott, bőséges termést ígérő, növekvő fürtjeit.
Sárgabarack-szedés közben előkerült a szomszédasszony, mondogatta a magáét valami zöld poloskákról. Addig ismételgette, hogy Eszternek rá kellett szólnia, mire az sértődötten hazaballagott.
Sorra teltek meg a gyümölcsösládák a méretes barackokkal, szép termés az idei, nyugtázták elégedetten. Fogott egy újabb ládát, s az irányt a vadszilvafa felé vette. Közelebb érve látta meg, hogy lombozatának egy része áttetszővé vált, Eszter szerint a rózsabogarak falták fel a leveleket.

Az esőfelhők elvonultak, így más egyébbel is tudtak foglalkozni, térültek-fordultak, mígnem észrevették, hogy a kerítésen felfuttatott vadszőlő levelének egy részét eltüntették a százával hemzsegő zöld bogarak. Szépek, szépek, ékszernek is elmennének, de amit művelnek, abban nincs köszönet, ráadásként, a közeli szőlőlugason is megjelentek. Mária, a szomszédasszony megint előkerült, tovább sopánkodott a zöld poloskák felett. Nyolcvanegy esztendeje él falun, és ennyire nem ismeri a rovarokat? – bosszankodott Eszter, s az okostelefonja keresőjébe beütötte: rózsabogár-invázió. És máris mutatta neki a képernyőjén.
Hazatérve, nem hagyta nyugodni az eset, maga előtt látta a rövid időn belül lekopaszodó kertet, amelynek bőségéről, nem is olyan régen fotókat osztott meg a világhálón. Még a kertben készített néhány felvételt a rémtettről, kitette azokat aznap este az idővonalára, azzal a kísérő szöveggel, hogy rózsabogár-invázió és egy kérdést írt mellé: Mit tehetek ellenük? Az első hozzászóló megnyugtatta: – Miért akarsz tenni ellenük? Jut is, marad is. Csak mert a képen úgy tűnik, hogy nem pusztítják el a növényt, csak esznek belőle. De nem akartam ám beleszólni, csak mi hagyni szoktuk, gondolván, ha egy élőlényt kiirtasz, borul minden.

Sándor, a frissen végzett mezőgazdasági mérnök, privát beszélgetésen keresztül javasolta, hogy felszívódó rovar­ölő szerrel permetezze meg a növényeket. Eszter a kettő között tervezte a megoldást, valahol meghagyja, másutt lepermetezi őket. Imre, a tapasztalt kertész, akit még a színházból ismert, segített a beazonosításban: – Ez zöld cserebogár, amit sokan összetévesztenek a rózsabogárral. Majd jöttek a könnyedebb hangvételű hozzászólások, volt, aki ráolvasást, más begyűjtést javasolt. Az utóbbi nem járt messze a valóságtól, ugyanis a megfogott bogarak háztáji gazdaságokban baromfieledelként is hasznosíthatók. És felsejlett, mintha a Papa is valami cserebogárféléket emlegetett volna. Már megint neki volt igaza…