Újabb 50 dolog, amit nem képzeltél volna a rómaiakról címmel jelent meg Grüll Tibornak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának legújabb kötete. Fő kutatási területe a Római Birodalom története, különös tekintettel annak gazdaság- és társadalomtörténete. A kötetben olvashatunk az ülésrendek bevett gyakorlatáról is.

A kor szokásjoga a nőknek még azt sem engedte meg, hogy a férfiak között ülve nézhessék végig a gladiátori játékokat, holott erre azelőtt engedélyt kaphattak: most a nők csak az emeleti helyekről, maguk között nézhették a játékokat. A színházban csak a Vesta-szüzeknek adott külön helyet, méghozzá szemben a preator (főtisztviselő – a szerk.) székével. Később a császári család nőtagjai abban a kiváltságban részesültek, hogy a Vesta-papnők szektorából nézhették a látványosságokat.
Az atlétaversenyektől távol tartotta az egész női nemet; az egyik ökölvívóversenyt, amelyet mint főpap a nép kívánságára rendezett, éppen ezért a másnap reggeli órákra halasztotta el, és rendeletben hozta tudomására mindenkinek, az a kívánsága, hogy az asszonyok ne látogassák a színházat tizenegy óra előtt – Seutonius itt Augustus intézkedéseiről szól, amelyek jól beleillettek azon törvények sorába, amelyekkel a római társadalom alapvető rétegei között próbált rendet teremteni.

Szolgálatuk harminc évig tartott: tanultak, szolgáltak és tanítottak

A nők csak keleten viseltek önállóan, főként vallási tisztségeket, de keleten és nyugaton is férjük jogán kaphattak ülésfeliratokat. Augustus kezdeményezése az egész Római Birodalomban követőket talált, így a Lex Iuliatheatralis Augustus – más társadalompolitikai intézkedéseivel együtt – elérte célját: a társadalmi rend megszilárdítását.
A Rómát alapító ikrek, Romulus és Remus egy Vesta-papnő, Rhea Silvia gyermekei voltak. Vesta isten papnői szent és sérthetetlenek voltak. Ők őrizték a legfontosabb állami dokumentumokat, végrendeleteket. Jogukban állt az elítélteknek megkegyelmezni. A papi testület eleinte négy, később hat papnőből állt. A Vesta-szüzek szolgálata harminc évig tartott, ebből tíz évig tanultak, tíz évig szolgálták istennőjüket és tíz évig tanítottak. Kerek szentélyükben ők ápolták a szent tüzet, amelyet minden évben március elsején újból felszítottak, ugyanis a rómaiak innen vitték haza a tüzet minden újév napján alaposan kitakarított otthonaikba.

A Vesták kötelessége volt gondoskodni a rituális vízről, amit maguk merítettek a Porta Capenánál lévő Egeria nimfa forrásából. Ezzel a vízzel a szent tűzön főzve készítették a rituális táplálékot, a mola salsa nevű, őrölt tönköly alapú ételt, amit az áldozati állatok fejére hintettek.
A Vesta-szüzek házának küszöbét a királyon, később a főpapon kívül más férfi nem léphette át. Aki vétett a szüzességi fogadalom ellen, azt elevenen eltemették. A szent tűz kialvásáért korbácsütés járt. Féltek tőlük, mert mindenkiről mindent tudtak. Coelia Concordia volt a papi testület utolsó papnője.