Mézes pogácsa

Alap közelében kiterjedt akácosok találhatók. A nyáron forró, homokos, sík talajon tökéletesen megélő növény émelyítő nektárjából a méhek fantasztikus, tiszta aromájú mézet szorgoskodnak össze. Az Alkotóház kertjének közepén állott tán száz évnél is tovább egy csodás akácfa, helyén ma tőről sarjadt ifjonc tör égnek. Álljon hát itt egy írás, melynek ihletőjéről milliónyi méh szedte az édes nedűt generációkon át.

Megjelent a Dunaújvárosi Hírlap Eszterlánc sorozatában

Hozzávalók: 25 dkg méz, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 50 dkg simaliszt, 1 egész tojás, 2 tojás sárgája, 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna, fél csomag mézes sütemény fűszerkeverék. Elkészítése: a vajat a mézzel és a cukorral összeolvasztjuk, hagyjuk kihűlni. Közben hozzáadunk fél csomag mézes sütemény fűszerkeveréket. Ha kihűlt, összedolgozzuk a liszttel és a tojással. Egy éjszakát hűvös helyen pihentetjük. Kinyújtjuk nem túl vékonyra, körülbelül fél centiméter vastagra, utána pogácsaformákat szaggatunk belőle. Jól kivajazott tepsiben vagy sütőpapíron ritkásan elhelyezzük, különben „összenőnek”. Tetejüket a kikevert tojássárgájával megkenjük, dióval vagy mandulával díszítjük. Előmelegített sütőben, 180 fokon 5 percig világosra sütjük.  

dsc05474.JPG

Karácsonyi hangulatfelelős

Fotó: alapitajhaz

Melitta nagymamája rongyosra forgatott receptes könyvében talált rá az emlékezetébe mélyen bevésődött mennyei süteményre. Elhatározta, amint ideje engedi, megpróbálkozik az elkészítésével. A vegyes virágmézet a mézes sütik alapanyagául használta, mellette mindig tartott odahaza akác-, hárs-, repce- és selyemfű mézet is. Barátai hordták neki a különleges mézeket, legutóbb Baskíriából kapott egy mély-sárga, aranyáron mért kóstolót. Szombathelyi rokonai a szelídgesztenyefa virágából gyűjtött mézzel vették le a lábáról. Kíváncsian bontotta fel a tihanyi levendulavirágosat, s alig várta, hogy belekóstolhasson a szlovák erdők mélybarna mézébe. A párkányi vásári árus elárulta, hogy a fenyőtetvek váladékából gyűjtik a szorgos méhecskék.

Mézrajongásának csupán a kibogozhatatlan információszövevény szabott kicsinyke gátat. Egyik helyen a méz áldásos hatásáról, másutt a veszélyeiről olvasott. Már megint egy olyan élelmiszer, ami körül élénk viták folynak neten és a közbeszédben egyaránt. Például a napi egy kávéskanálnyinál több mennyiséget nem ajánlók a magas szénhidrát- és cukortartama, rendkívül nagy kalóriaértéke miatt jajveszékelnek. A virágpor allergiásoknak, egyéb túlérzékenységben szenvedőknek pedig sem belsőleg, sem külsőleg nem ajánlják, ugyanis a méhészeti termékek hatása a gyógynövényekéhez hasonlít. Most akkor hízlal vagy sem? A mellette voksolók úgy érvelnek, hogy a benne lévő gyümölcscukor a májban glikogénként raktározódik, a szőlőcukrot pedig az izmok használják el gyorsan. Ha a méz valóban majd 200 tápanyagot, 20 aminosavat, fehérjéket, 33 ásványi anyagot, enzimeket, a szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemeket tartalmaz, mi a baj vele?  Egyesek szerint kevés, másik szerint sok vitamin fordul elő benne. A mézben lévő enzimek segítik a szervezetünkben a vegyi átalakulást, a benne lévő hormonok óvják a vesét és a májat, vérnyomáscsökkentő, immunerősítő, baktériumölő, fájdalomcsökkentő hatásuk is van.

dsc05476.JPG

'Gyömbérkenyér'

Fotó: alapitajhaz

Egyiptomban fertőtlenítésre, gyógyításra, kozmetikumokban és tartósításra használták. Leginkább a gyomor, az epe, a máj és a szem betegségeinél alkalmazták. Mezopotámiában az egészség és a fiatalság elixírjeként tisztelték. Az indiánok már 8 ezer évvel ezelőtt is neveltek méhcsaládokat. Az ősi keleten balzsamozásra is használták a viaszt, a mézet pedig konzerválóként. Nagy Sándor holttestét mézzel teli koporsóban szállították haza Ázsiából Makedóniába. A görögök kiváló gondolkodói azt állították, hogy tiszta elméjük és magas koruk a méznek köszönhető. Hippokratész elsőként alkalmazta a méhmérget gyógyításra.

Melittának a mézes pogácsa receptjének újbóli átolvasása közben jutott az eszébe, hogy egykoron, ha az udvarló fiatalembert a lány anyja mézes pogácsával kínálta, azt jelentette, szívesen lenne a fiú anyósa. Igen, ez nagyon édes szokás. Volt.

Szente Tünde