A közösségi csoport neve visszavezet a falu régmúltjába.

Nem is olyan régen, kevesen gondolták, hogy eljön az a kor, amikor a tájékozódásban a közösségi oldalaknak meghatározó szerep jut. Lehet ezeket szidni a nemkívánatos vadhajtásaikért, de okosan használva, több fontos funkciót töltenek be. Nem kell függővé válni ahhoz, hogy akár napi szinten végigfussuk az Alapi Salamon Facebook oldalait, s belőlük megtudjuk, mi történt egykoron és tegnap. Keresgélés közben, a közösségi oldal egyik aktív tagjához, Bertók Ferenchez vezettek az információs áradat szálai.

Bertók Ferenc: "Tudja, hogy mi a közös az alapiakban?"

fotó: alapitajhaz

Baloghné Gyökér Szilvi tölti fel az anyagokat, üzemelteti az oldalt – tisztázza mindjárt az elején Ferenc, az alapi lokálpatrióta, akit a különböző rendezvényeken hol kamerával, hol fényképezőgéppel a kezében láthatunk évek óta.

A közösségi oldal nem szokványos elnevezése felől kérdezve, elmondja, hogy a Facebook előírásainak megfelelő névadási kötelezettség mentén választották ezt a nevet az ősi alapi család emléke előtt tisztelegve. A régi fotók, újságkivágások mellé kerültek fel a közelmúlt történései. Dédelgetett vágyuk, az így összegyűlt dokumentumokból, egy képes helytörténeti kiadvány megjelentetése.

Beszélgetés közben terelődik a szó azokra a sajtóorgánumokra, amelyek szintén kiveszik a részüket a tájékoztatásból, a hagyományok megőrzéséből. Így kerül elő a Sárréti Híd nyomtatásban havonta megjelenő lap, amelynek impresszumában megtaláljuk Alpek Zoltán egykori lapigazgató nevét. A 61 évesen elhunyt lapalapító-újságíró az alapi történések rendszeres tudósítója volt. Napjainkra Gál Sándor viszi tovább a munkáját, ezért találkozhatunk írásaival a Dunaújvárosi Hírlap hasábjain is.

Együtt lapozgatva a Sárréti Híd februári számát, Ferenc felhívja a figyelmemet a „Kopogtató szellem” című rovatára. A benne megjelenő történeteket Panyi Györggyel közösen gondozza, éppen az 54. résznél tartanak.

S ha már a rovat lovas történeteinél járunk, Ferenc azt is elmeséli, hogy a megye sorsának alakulásában egykoron Alapnak is része volt, ugyanis a Koller család egyik sarja, országgyűlési képviselő volt. Az úri kaszinóban, amely a mai Postával szemben állt, gyűlt össze a megyei urak egy része, hogy aztán a postakertben felépített nagy fakádakban fürödve, hányják-vessék meg a megye és a környék dolgait. Ez az úri kaszinós világ összeköthető a lósporttal, amiről legalább annyira elhíresült Alap, mint a jótékony hatású ivóvízéről, amit állítólag külföldön hamisítottak.

Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, a közösségi médiához, Ferenc szomorúan jegyzi meg, hogy bizony, akadnak rossz tapasztalatai is. Van olyan személy, aki ezen keresztül „mutatja ki a foga fehérjét”, és jellemzően a később betelepültek közül való, „nem tősgyökeres alapi”. Elnézően nyugtázza, hogy „a falu egy nagycsalád, így kell elfogadni, a fekete bárányaival együtt. Hiszen minden családnak megvan a maga fekete báránya”.

A beszélgetés végén viszont már ő kérdez: - Tudom-e, hogy mi a közös az alapiakban? – mosolyából ítélve, itt egy poén készülődik. Mivel fogalmam sincs róla, hamar kisegít: - Az, hogy alap-műveltséggel jönnek a világra…

Az Alapi Salamon család

Magára a községre vonatkozólag nagyon kevés adatom van – írja Károly János Alap története című munkájában -, s így nem is annyira a községgel fogok foglalkozni, mint inkább egy család, az Alapi Salamon család történetével, mely eredetét és előnevét is innen vette, és azt századokon keresztül bírta.

A név Alap, mint személynév, már legkorábbi oklevelekben is előfordul, így 1251-ben említtetik egy Olup, mint Mikus fia, majd pedig később 1320-ban is előfordul e név. Valószínűnek vehető, hogy ezen Olup név viselői tekinthetők a későbbi Alapi család őseinek, melyből azután kisarjadzott az Alapi Salamon család.

A Salamon családra vonatkozó első adat 1263-ból való. Ez a Salamon nemzetség a honfoglaló nemzetségek egyike volt, az Alsó- és Felső-Csallóközben Pozsony és Komárom között már a XI. században való birtoklásuk okmányokkal kimutatható. Ama hosszú földterület Felső-Csallóközben volt a Salamonok egyik ősi fészke.

Szente Tünde