A falusi ajándékozási szokás a régi cserekereskedelemből itt ragadt maradvány. Az ajándékozás egyidős az emberiséggel. Sőt, jelen van az állatvilágban is, a szociális magatartáshoz, legtöbbször a párválasztáshoz kapcsolódik. Szögezzük le, érdek nélküli ajándékozás, mint ahogy érdek nélküli cselekedet általában nem létezik. A kérdés, hogy a mögöttes érdek nemes-e, másokra nézve ártalmatlan, vagy számító, túlzóan öncélú és sértő?

Piroskának mindig pirosba csomagolta az ajándékait, amik között volt valami tuti-piros is. A neve kínálta az ötleteket a csokoládé, rozébor és virág mellé, ami lehetett cserepes is, csak azért, hogy tovább tartson.

Eszter a meglepetésszerű ajándékozás híve volt, amikor nem várják el tőle, nem számítanak rá, és az apró gesztussal, kedvességgel az ajándékozottat jobb kedvre deríti. Egy kis sütemény, egy az egészségtől szétcsattanó gyümölcs, egy csokor illatos fűszernövény a kertjéből, szépen becsomagolva, mind olyan, ami figyelmesség, kedveskedés a másik felé.

Emlékszik, voltak olyan főnökei, akik természetesnek tartották, hogy kapnak, de eszükbe nem jutott volna viszonozni azt, még a kínálkozó alkalmakkor sem. A hálás beosztott viselkedéseként könyvelték el magukban a történteket. Az a bizonyos, sokat emlegetett paraszolvencia, hálapénz is érdekes dilemma, vajon a tisztességes bánásmód megelőlegezése, vagy annak utólagos elismerése? A borravaló mikéntjéről és mértékéről is éppen eleget vitatkoznak.

Miután annyit emlegették, végre elolvasta a „Szép asszonyok egy gazdag házban” ismeretlen 16. századi kínai szerző regényét, amely a Ming-korszak idején játszódik, és a jómódú santungi kereskedőről szól. Az ajándékozás kultúrája szövi keresztbe-kasul a történeteket, így mire Eszter a könyv végére ért, teljesen megfertőződött az ajándékozás művészetével. Az „adni jó” - elvet magáévá tette.

Van úgy, hogy a meglepetés ajándék nem okoz végtelen boldogságot az ajándékozottnak

Fotó: www.reddit.com

Ezen fellelkesedve és cselekedve, ki jobban, ki kevésbé örült az ajándékainak, valamelyik célba ért, valamelyiknél mellé lőtt, nem talált. Akadt, akit zavarba ejtett, de többnyire mosoly és jókedv volt a reakció. Néha belegondolt, hátha félreértik, a szeretetüket akarja „megvásárolni” ezzel, vagy ily módon lekötelezettjükké, adósukká teszi őket. Vagy miként a Tanú című filmből feldereng a sokat emlegetett mondat: - Tudja, egyszer majd kérni fogunk magától valamit - miután lekötelezettjüknek hitték Pelikán elvtársat.

Eszter is érzékeny, amikor megajándékozzák, ő sem szereti az alul, de a fölül ajándékozást se, de amiben biztos, hogy nem örülne a közös siklóernyőzésnek, bungee jumpingnak, sárkányrepülésnek, amik egyre népszerűbbek az esküvői ajándékok, házassági évfordulók és születésnapok meglepetésnek szánt kínálatából. Annál inkább vágyódik virágokra, különleges rózsatövekre, aprócska cserjékre, törpe facsemetékre, kicsinyke örökzöldekre, amelyek látványától évek múlva is jó szívvel gondol ajándékozójára.

Ottlik Károly Protokoll könyvében akadt rá egy számára is tanulságos történetre: „Egy kolléganőm évekkel ezelőtt elmesélte a munkahelyén, milyen helyes apróságot vásárolt külföldi nyaralása során. Egy tányér volt, a hely jellegzetességeivel megfestve. Elterjedt róla, hogy él-hal az ilyen tányérokért, s ezután csak ilyeneket kapott ajándékba. Gyűltek a falon, miközben ki nem állhatta őket.” Eszter a fejéhez kapott, és elbizonytalanodott: - Lehetséges, hogy Piroskának is elege van a piros színű plédekből, párnácskákból, dekorációkból?

Szente Tünde