A Magyar Papírmúzeum egyéves születésnapját ünnepelte szeptember 9-én. Az ünnepség résztvevői szokatlan ajándékban részesültek.

A múzeum igazgatója, Pelbárt Jenő, az Élőpapír, a dunaújvárosi papírgyártás történeti kötetének „tovább-feldolgozott” változatát kapták. A többiek egy idehaza újdonságnak számító tárlat élményével lettek gazdagabbak.

Az ajándékötlet után keresgélő fiatal alkotó, Farkas Péter, rálelve az egyedi eljárásra, néhány éve már maga kreálta alkotásaival lepi meg családját, ismerőseit, megrendelőit. Hogy konkrétan miről is van szó, arról beszéljen ő maga.

– A könyvszobrászat pár éves múltra visszatekintő művészeti ág, szemben az origamival, ami több ezer éves múlttal rendelkezik – meséli Péter. – Főként itt, Magyarországon kevésbé ismert ez az eljárás, rajtam kívül néhányan foglalkoznak vele, éppen ezért ritkaságszámba megy.

Hol talált rá erre a művészeti ágra?

Három és fél évvel ezelőtt ajándékkeresés közben. Az általam szabott kritériumok között olyanok szerepeltek, hogy kézzel készüljön és különleges legyen az ajándéktárgy, végül egy külföldi alkotó munkájára leltem: egy Love feliratos hajtogatott könyvre. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen létezik. Érdekelt az elkészítésének a mikéntje, vajon vágva vagy hajtva van-e? Egy-két tesztkönyv után készült el az első vállalható darab. A könyvszobrászatnak több ágazata létezik. A fő irány a szamárfülhajtás, viszont van olyan is, ahol a lapokat először bevágják, és csak utána hajtják be, ezáltal részletgazdagabb alkotások születtek.

.

 A kiállítás megnyitása után került a helyére az a bizonyos miniatűr könyvszobor

Mi volt az első, emlékszik a kötet szerzőjére, aki ellen elkövette ezt a „merényletet”? Összesen hány könyvet „szabott át”?

– Az elsőre már pontosan nem emlékszem. Hatszáztizenvalahányat dokumentáltam: rögzítem, hogy hány oldalas, milyen minta készült bele, és kihez került? Idehaza és külföldre több mint ötszáz embernek szereztem örömet egy-egy könyvszobrommal. Van két internetes oldalam, egy magyar nyelvű és egy angol nyelvű, így a világból bárhonnét elérhetnek. Egy-egy alkotás a személyre szabott ajándékok kínálatát bővíti. Évfordulóra, születésnapra, esküvőre, gyermekszületésre és még sorolhatnám, mi mindenre keresik.

A kiállításán miután átfutottam rövid bemutatkozó anyagát, látva a képzettségét, feltételezem, hogy a műegyetemen tanult ábrázoló geometria jó alapul szolgál a köteteknél a térbeli alakzatok kialakításához?

– Valóban, szükség van hozzá mérnöki precizitásra. Milliméter pontossággal hajtogatok minden egyes lapot.

Gépészmérnök végzettséggel művész, avagy fordítva, alkot, de a szakmájánál maradt?

– A szakmámban dolgozom Szekszárdon egy autóipari cégnél. Szekszárdi születésű vagyok. Az öt év egyetem kivételével a mai napig ott élek.

Hogyan találtak egymásra a Magyar Papírmúzeummal?

– Egy évvel ezelőtt az Origami Szövetség vezetője, Sági Judit keresett meg egy országos origami találkozó alkalmából, hogy én is állítsak ki. Követtem a tevékenységüket, s láttam, hogy az itteni múzeummal is együttműködtek egy időszaki kiállítás keretében. Ezek után megkerestem Pelbárt Jenő múzeumigazgatót, aki egy órán belül igent mondott.

Balra látható az említett Poirot bajusz, amely stílusosan, egy Poirot-kötetnek ad új funkciót: a tartalom és a forma találkozása Fotók: a szerző

Ez a mostani a sorban hányadik kiállítása?

– A tizenegyedik. Szekszárdtól nem messze, Tolnán volt az első bemutatkozásom, de állítottam már ki Tiszakécskén, Budapesten és természetesen Szekszárdon is. Főként könyvtárak és kultúrházak érdeklődnek a munkáim iránt. Ez az első, hogy egy múzeumba került a kollekcióm.

A könyv tartalma meghatározza a végeredményt, vagyis a tartalomhoz illeszkedik a forma?

– Nem mindig figyelek erre, de például a mostani kiállításon is látható Poirot-könyv képezte az alapját a Poirot bajusznak. Készült már olyan, ami fricska gyanánt teljesen ellentéte volt a könyv témájának. Amin most dolgozom, egy francia úr megrendelésére, egymás alatt három sorba kerül egy-egy felirat franciául.

Van úgynevezett „vadászterülete”, ahol az alapanyagokat, vagyis az átalakítandó könyveket beszerzi?

– Igen, a szekszárdi könyvtár. Állományon kívül, széles választékban sok olyan kötet van, ami mérsékelt áron megvásárolható. Ismerőseim is gondolnak rám a feleslegessé vált könyveikkel.

Érdi Marianne könyvrestaurátor a megnyitó beszédét azzal kezdte, hogy a „kiállítási téma ellentétes a hivatásával”, ezért meglepte a felkérés. Azt is elmondta, hogy Péter keze nyomán „háromdimenziós életüket kezdik meg a könyvek. Csak nézni, csodálni kell azokat, bezsebelve az esztétikai élményt”.

Nem félti a megnyitó után kihelyezett legkisebb darabját, azt a bizonyos mini-könyvet, hogy valaki „bezsebeli”?

– Bízom benne, hogy nem fogják elvinni, de benne van a pakliban.