Lóri miután kölcsönadta Józsinak Tarantino Ponyvaregényét, csak annyit fűzött hozzá, hogy vigyázzon, nehogy a gyerekek kezébe kerüljön a film. Amint az később kiderült, ezzel már elkésett, a fiúk már réges-régen letöltötték az internetről.

A Rák Jóska, dán királyfiban, amikor Zoltán először káromkodott, a szeme sarkából a mellettük ülő íróra, az eredeti darabot át- avagy továbbíróra, Háy Jánosra pillantott Karola. A premier után a szerző elmondta, hogy a fiai is számon kérték rajta, „ugyan apa, mi szükség a csúnya beszédre”? Azzal érvelt, hogy a káromkodás a valóságábrázolás eszköze, az irodalmi műben, színházi darabban az életből vett karakter mégsem szólalhat meg irodalmi nyelven. Karola szerint a rendezőnek nem Zoltánra kellett volna a szerepet osztania, hiszen az ő száját magától soha nem hagyná el trágár kifejezés. Egyébként az előadás remek.

Bandinak mindig is a szíve csücske volt az Indul a bakterház Bendegúza. Ezen azért csodálkozott Karola, mert Bandit, akinek nehéz gyerekkora volt és a humora kiváló, még soha nem hallotta csúnyán beszélni. Állítólag, azok, akik több csúnya szót ismernek és használnak, kevesebb eséllyel hazudnak.

A nyilvános káromkodás népszerűvé teheti a megszólalót, a csúnya szavak használatával könnyebben elérheti a hallgatóságot. A káromkodás szenvedélyről tanúskodik, azt sugallja, hogy a megszólaló elkötelezett a véleménye mellett. Az első magyar káromkodások nagy része periratokban, panaszos beadványokban, jegyzőkönyvekben maradt az utókorra. Egy 1563-ban kiadott törvényben az áll, hogy „aki az Isten és a szentség ellen káromkodik, nehogy az Úr jogos haragra gerjedjen Mária országa ellen, az első ízben fenyíttessék meg, másodízben megpálcáztassék, harmadízben pedig, mint emberölőt vagy más efféle gonosztevőt büntessék meg.”

A megszépített formuláknak volt a legsúlyosabb büntetése, például, ha Isten nevét ördöggel vagy kutyával helyettesítették, akkor az ő mindenhatóságát vonták kétségbe. A vétkezőt akár a nyelvének kivágására, de halálbüntetésre is ítélhették. Azt a személyt is perbe foghatták, akinek tudomása volt a káromkodásról, de nem jelentette. A nemesek pénzzel válthatták ki büntetésüket.

A durva kifejezések mellett, szerencsére és igen dicséretesen, jelen volt az ezek megszépítésére, enyhítésére irányuló törekvés. Olyanok, mint: A cica vigye el! A nemjóját! A korabeli káromkodások jelentését ma már nem mindenki ismeri: A nyavalya enné meg! A teringettét! A teremburáját!

Karola a kedvező irányú változásban egyáltalán nem bízva, várja a Káromkodás Mentes Nap hatását. Lesi, hogy kik azok a személyek, akik normálisan elvannak mások kárának, sérelmének, veszteségének kívánása nélkül. Képtelenek az indulatos kifakadásokra, a trágár beszédre, a szidásra, a beszólásra, a bennük felgyülemlett, feldolgozatlan düh, keserűség, csalódottság ilyetén levezetésére, a nyelvi agresszió leggyakoribb megnyilatkozási formájára. Alkalmatlanok a szabad-szájúvá válásra, sőt, a leghosszabb magyar káromkodás megtanulására.