Valahol a lelkünk legmélyén hiszünk valamiféle univerzális igazságosságban. Abban, hogy igazságosan van elosztva a világban a jó és a rossz.

S ha nagyon jól megy a sorunk, ha nagyon ránk köszönt a szerencse, szorongani kezdünk, hogy ez nem mehet így sokáig, ennek hamarosan meglesz a böjtje, a mérlegnek helyre kell billennie, bukással és szenvedéssel kell majd szerencsénkért fizetnünk. Van, aki eleve nem is szereti, ha nagyon jól megy a sora, mert jobban fél a bukástól, mint a szerény, mindennapi sikertelenségtől – Hankiss Elemér ez utóbbi állítását kétkedve fogadja Aranka. Ennyire nem lehet pesszimista az ember, ez a fajta önvédelmi stratégia nem uralhatja döntéseit.

Éppen eléggé nagy baja Arankának, hogy az évei számának előrehaladásával szorongásai sokasodnak, a korábbi rovar-, kígyó- és UVA-sugárzás fóbiái mellé társult a tériszonya, újabban pedig rémképek gyötrik utazás előtt. Lezuhan a repülőgép, kigyullad az autóbusz, elsüllyed a hajó, amin ül. Mindez nem fordulna elő vele, ha a híradásokban nem követné élénk figyelemmel az ilyen típusú történéseket. Elképzeli magát, amint elégedetten kiül egy idegen város napsütötte kávézójának teraszára, s éppen akkor, éppen ott történik vele, körülötte – valami végzetes, valami visszafordíthatatlan.

Úgy döntött, amíg nem nyugszik meg a világ, hazai tájakon keresi az örömét. Itthon nem ütközik nyelvi korlátokban, ismeri a szokásokat, kevesebb veszély leselkedik rá, mint idegen helyen, távoli országban, ismeretlen kultúrában. Ráadásul, az utazás kockázatai is csekélyebbek. A nyári programokat ennek megfelelően tervezi meg. Ha valaki megkérdezi tőle, hogy mennek-e nyaralni, elutaznak-e valahová, magabiztosan feleli, hogy igen-igen, de határainkon belül maradunk!

Az időjárás barátságosabbra fordulásával a közeli városkában parti-meghívásnak tettek eleget. Éjszakába nyúlt a borozgatással egybekötött hangulatos rendezvény, így hazafelé ő vezetett. Felrémlett benne a felvétel, amit télen az autósok rögzítettek telefonkészülékükkel az országúton előttük átvágtázó szarvascsordáról. A kormányt erősen fogva remélte, hogy elmarad a „nagy találkozás” velük. Minden gond nélkül, szerencsével hazaértek.

Rá egy hétre, a férjével autókáztak haza a remekül sikerült horgász-programról, amikor az útkorlátok közé szorított hatsávos autópálya éjszakai félhomályában balról közeledett feléje egy jókora árnyék. Számított az ütközésre, hiszen annyiszor elképzelte, milyen lesz, ha egyszer bekövetkezik. A kormányt nem rántotta el, erre felkészítették, amikor szóba kerültek hasonló esetek. A szépen fejlett őzbak néhány centiméterre tőle megtorpant, és irányt váltott. Arankának gyorsan kalapált a szíve. Szerencsésen megúszta az ütközést.

A kánikula beköszöntével, a Balaton felé vették az irányt. A folyamatosan éhes fiukkal betértek egy tóparti gyorsétkezdébe. A szűkös parkolóban nem találtak helyet, így az autójukkal távolabb álltak meg. Az épület felé igyekezve két autós kicsattanó nézeteltérésének lehettek szem- és fültanúi. Az étteremben három párhuzamos kasszánál folyt a kiszolgálás. A konfliktus érintettjei között a vita egyre hevesebb lett. Aranka rosszkor állt rossz helyen, mert az egyikük oroszlánüvöltése néhány centiméterrel a füle mellett hasított el. A torkában dobogott a szíve, az ijedtségtől sírva fakadt. A pillangókéses folytatás elmaradt, szerencsére.

Az élet kockázata ellen nem lehet „otthonmaradni”.

Szente Tünde