A 167. ÁLTALÁNOS MŰSZAKI ZÁSZLÓALJ EMLÉKÉRE

 Dunaújváros Alapítónak Egyesülete és a Dunaújvárosi Honvéd Klub közös rendezvényén a JózsefAttila Könyvtárban szeptember 8-án mutatták be Dunaújváros
„katonatörténetét”.

A programot megnyitó és záró Kóbor Etelka egyesületi elnök elmondta, miként találtak egymásra a kötet szerzőjével, Csécs István nyugállományú alezredessel, a klub elnökével, hogy azután mentorálják a kötet megjelenését. A várostörténet sajátos szegmensét, a város építésében részt vett katonák munkáját bemutató mű pontos címe: „Bántapusztától-Dunaújvárosig - A Magyar Honvédség 167. Általános Műszaki Zászlóalj története, 1966-1991.”
– Eldöntöttem, hogy megírom az új kiképzési rendszerű műszaki alakulatok történetét, miután egy kutatás folyamán sértő történészi értékelésre bukkantam, mely szerint „kutathatatlan” a történetünk – mesélte a szerző a könyvbemutató népes közönségének. – 2010-ben engedélyeztettem a Hadtörténeti Levéltárban, majd a Központi Irattárban való kutatást. Először megírtam a 160. Általános Műszaki Dandár történetét, amelybe a mi zászlóaljunk is tartozott. A kézirat kiadásra vár, miként a 150. Dandár története.

A Pekarek János újságíró által vezetett beszélgetés során megtudtuk, hogy mi volt a szerző célja a könyvvel:

• Úgy éreztem, egyre jobban feledésbe merül a tevékenységünk. Egy emlékkönyv elkészítésének a terve lebegett a szemem előtt. Bízom benne, hogy úgy a könyvnek, mint a mostani érdeklődésnek meglesz az értelme.
  A beszélgetésben a műszaki zászlóaljak gazdasági szerepéről is szó esett:
  – A sorkötelesek alapkiképzése a szokásos körülmények között folyt, gyakorlati kiképzésük viszont a népgazdasági építőmunka kereteiben valósult meg. A csapatok felállításának kettős célja volt. Egyrészt létrehozni a hátországi közlekedést helyreállító és a polgári védelmi alakulatok bázisát, másrészt a honvédelmi szempontból is jelentős, nagy-, kiemelt és célcsoportos állami beruházások, valamint a közlekedési építőipar részére a máshonnan csak igen nehezen nyerhető munkaerőt biztosítani. Nem az volt az elsődleges feladatunk, hogy építsünk, hanem, hogy készüljünk fel, ha katasztrófák vagy csapás éri az egyes objektumokat, és képesek legyenek ezek az alakulatok a mentésre, avagy a helyreállításra.
  A katonák többek között a Dunai Vasműben is tevékenykedtek: a konverteres acélmű határidőre való elkészültéhez nagy segítséget adtak a zászlóalj katonái, a Kokszoló egyes részegységeinek építéséhez pedig személyes emlékek is fűzik a kötet szerzőjét.
  A könyv Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkor­mányzatának támogatásával készült 110 példányban és nem kerül kereskedelmi forgalomba. Aki szeretne hozzájutni, a szerzőnél, illetve Dunaújváros Alapítóinak Egyesületénél érdeklődhet. Természetesen a kötet a József Attila Könyvtárban is megtalálható.
  

Szente Tünde