Az egykori Ságvári, ma Technikum városrész vendéglátóipari egységét 1961. november 9-én nyitották meg, legalábbis erre következtethetünk a korabeli tudósításból. Sorozatunk újabb részében arra is fény derül, miként lett a Kohászból Kiskohász

A Sztálinvárosi Hírlap 1961. november 10-i száma tájékoztatja olvasóit, hogy előző nap megnyílt a város legújabb vendéglátó egysége. Kun Miklós üzletvezető nyilatkozza, hogy „éttermünk elsősorban esti vacsorázó- és szórakozóhely, de minden nap délben menüvel és a la cart ételekkel állunk a közönség rendelkezésére. Étlapunkon állandóan szerepelnek hal- és vadas ételek. Ezen kívül hetenként egyszer disznótoros vacsorával is szolgálunk.”
A nyitás után, pár hónap múlva, a Vigadóban már bizonyított Szabó Gyulát kérték fel az üzlet vezetésére: – A városba kerülésem óta soha nem én választottam, hogy hol fogok dolgozni. A Vigadó indulásától számítva, egy év alatt kialakult egy igényes vendégkörünk, amit nem szívesen hagytam ott. A Kohász átadását követő néhány hét elteltével Juhász János városi első titkár éppen akkor érkezett meg a vendégeivel, amikor az üzletvezető összeszólalkozott az egyik pincérrel, és a vitájuk verekedéssé fajult. Tapolczai Jenő tanácselnök azonnal elbocsáttatta a vezetőt. Nem mondhattam nemet a felkérésének, de feltételként szabtam, hogy velem jöhessen át a személyzet és a zenekar. Pályám tíz éve ide­köt. Az üzlet befutott, a vasmű és a tanács ide hozta a rendezvényeit. Amikor jöttek az Intourist csoportok, minden turista kapott apró ajándékot, a hölgyek elsősorban virágot, de többnyire a vendégek sem érkeztek üres kézzel.

Drinkbárt rendeztünk be

Felidéződött a szibériai küldöttség féldrágaköves ajándékának esete, amely olyannyira eltűnt, hogy a mai napig nem került elő. Beszélgetés közben felsejlenek „Az Alba Regia jelenti” című film kockái, annak mentén, hogy az eredeti történet hősnője kétszer is megfordult náluk. Gasztrosétánk kalauza, Szabó Gyula, akit a Vendéglátó-ipari Vállalat vezetője, Szörényi Ferenc idővel üzletigazgatónak nevezett ki, az emlékezetes vendégek sorában említi az amerikai kommunista párt egykori főtitkárának felejthetetlen személyét. – Az üzlet jelenlegi állapota nem tükrözi a régit. Az eredeti étterem háromszáz fő befogadására volt alkalmas. A borozórész reggel öt órakor nyitott. Drinkbárt rendeztünk be 1964-ben, egy pesti, belvárosi drinkbár mintá­jára. Fogékonyak voltunk az új­donságokra, az új formákra és új értékesítési módokra. Az étterem a tanulóképzésben élen járt, sok kiváló szakember sajátította el az alapokat. A megyei és országos versenyeken jó eredményeket értünk el. – Rangja volt a versenyeknek, a szakmai előmenetelben sokat számított – teszi hozzá vendéglátónk, Horváth Attila. Például megrendezték – szintén 1964-ben, városi szinten – az „Ünnepek legudvariasabb felszolgálója” versenyt a Dunaújvárosi Hírlappal közösen. A verseny győztese a Kohász Étterem képviseletében Papp Rozália lett.

A képen elöl ülve Szabó Gyula, mögötte balról Horváth Zsolt üzletvezető-helyettes, Horváth Attila tulajdonos, valamint Csikós Gábor Zsolt
üzletvezető látható Fotó: Szente Tünde

A kereskedelmi vendéglátás megújulását tükrözte a változatosabb étel- és italkínálat. A Kohász Étterem is folytatta a Vigadó kisvendéglőben már elkezdett, más nemzetek ételeit bemutató, havi gyakoriságú vacsoraesteket. Egy hétig itt dolgozott Saigonból az Intercontinental Szálloda Éttermének séfje, ekkorra időzítették a vietnámi-estet.
– Tolnai Kálmán, a Pálhalmai Rabgazdaság parancsnoka hét vagy nyolc szakácskönyvet jelentetett meg, külön-külön több száz ezres példányszámban. Kevesen tudják, hogy ő eredetileg szakács volt, a Gellért Szálló konyháján tanult. A Rajk-per kapcsán négy évet börtönben ült. Több tekintetben is sorstársak voltunk. Gundel Ferenc úgy került hozzánk, hogy érdeklődött nálam Tolnai Kálmán felől, amiből végül meghívás lett – tesz némi kitérőt Szabó úr.

Erdélyi különlegességek

Egy korabeli meghívó „Vidám hétvégét” ígér zenés műsorral és erdélyi ételkülönlegességekkel 1966. október 29. és 30. között. A nyomtatott lap alján Szabó Gyula üzletvezető és Heinrich Béla szakácsmester neve áll. A közreműködők között szerepel Bodolai Piri, Kazán Erika, Pándi Eszter. Gulyás Ági énekesnő, Márió zenei parodista, Rónaszéki András humorista. Zene: Studio Együttes. Az ételsor: Csiki cserépben főtt töltött káposzta, Kolozsvári töltött káposzta, Bihari kokas gulyás csipetkével, Erdélyi ürüpörkölt dödöllével, Temesvári sertésbordák, Havasi pásztorhús puliszkával, Marosmenti töltött ürücomb töpörtyűs burgonyával, Szüreti gulyás Lugosi módra, Szatmári ürübabgulyás, Erdélyi bélszínlángos, Flecken cikakáposztával, burgonyával, Tűzdelt nyárson sült ürücomb, burgonyasodralékkal, Erdélyi tőtike sertésbordával. A meghívó alján apró betűkkel olvasható: Bármely ételből 15 forintért fogyaszthat!

A Kohász étterem egykori nyitott terasza

Grafológiai gyűjtemény

A Szabó Gyula által megőrzött vendégkönyv utolsó oldalán lendületes betűkkel Békés Itala, Aradszky László, Kazal László, Ötvös Marcell kézjegye áll. Ugyanezen év április 10-i bejegyzése bizonyos Katalintól (olvashatatlan a vezetéknév) mosolyra fakaszt: „Ez a Kohász nem a csapat / Sokkal több diadalt arat / Ennek mindig jó a főztje / S nincs ellenfél, ki legyőzze”. A többségében orosz nyelvű beírások alatt az idegenvezetők is „megszólalnak”: „Az Intourist 37/A csoport nevében köszönetemet fejezem ki a meleg fogadtatásért, a jó ebédért és a virágokért. 1966. VII. 5. Berényi Mária id. vez.” Továbblapozva akad meg a szemünk egy rendkívül fegyelmezett kézíráson: a tizenhét aláírás fölött a hely, ahonnan érkeztek, Hütte Donavitz (Ausztria) 1966. július 15-i dátumozással. Jó néhány oldallal hátrébb, egy szovjet újságírócsoport nevében köszöni meg kísérőjük a kitűnő kiszolgálást és ebédet. A bejegyzések palettáját francia udvarlás „színesíti”: J’ aime les yeux bleus… (Szeretem a kék szemeket. Szeretem a kék szemű hölgyeket.) Pierre. S ha még nem lankad a figyelmünk, felfedezünk arab, olasz, japán, bolgár – kék, zöld, piros golyóstollal írt –bejegyzéseket, egészen 1969-ig bezáróan.

Alakulhatott volna másként is…

Nagy érdeklődéssel hallgatta a történeteket Horváth Attila tulajdonos, aki élete jeles dátumaként jegyzi első itteni munkanapját: – Székesfehérváron tanultam a szakmát, rövid ideig dolgoztam az Ősfehérvárban, utána kerültem Dunaújvárosba, 1984. október 3-dikán álltam munkába a Kohász Étteremben. Voltam üzletvezető, önálló bérlő az Arany Hordóban, Budavári Vilmossal együtt létrehoztuk a Caribian koktélbárt, vezettem a Fészek tanéttermet. Az itteni feladataim mellett a Dunaújvárosi Egyetem Campus éttermét vezetem. Az első igazi munkahelyemnek a régi Kohász Éttermet tekintem, ahol a szakma gyakorlati alapjait megtanultam. Horváth Zsolttal közel egy időben jöttünk ide dolgozni, osztálytársak voltunk a fehérvári Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Középiskolában. Mind a ketten pincérként kezdtünk. A pályánk párhuzamos, én a privatizációk után a HBH Sörkertbe kerültem, utána az Arany Hordóba, majd újból együtt dolgoztunk a Kiskohászban. Akkoriban bizonyos helyiségek már nem étteremként funkcionáltak, hanem autóalkatrész-boltként, pénztárgép-szaküzletként és volt két üres üzlet is. Budavári Vilmos megvásárolta ezeket a részeket, és a régi Kohásztól leválasztottak falakat. Kinyitottuk a Caribian koktélbárt, és Vili ötlete volt, hogy csináljunk ide egy éttermet. Először más névben gondolkodtunk, végül az eredeti étterem méretének csökkenése miatt választottuk a Kiskohász nevet. Vili tovább építette, így jött létre a mai beosztás: kis- és külön termekkel. Akkor is szép étteremnek számított, amikor 2016. január elsejével megvásároltam, de én egy teljes arculatváltást valósítottam meg. A családommal és egy belsőépítésszel, Szlávi Zsolttal közösen a magunk képére alakítottuk. Eszter lányom ötlete nyomán készítettük el a galériát, feltette nekem a kérdést, hogy mit szólnék ahhoz, ha megjelenítenénk Dunaújváros történetét a belső falon, az egyik bokszrésznél? Nekem és a belsőépítésznek is megtetszett az elképzelés. A vendéglő egy másik részének falaira pedig a Dunaújvárosi Hírlapok befotózott oldalait tapétázták fel. Imádom Dunaújvárost, lokálpatrióta vagyok, holott nem ide születtem, de már a családom és a munkám egyaránt ideköt. Létrehoztunk egy nyugat-európai értelemben vett, bisztrósabb részt, van egy elegánsabb részünk és két exkluzív különtermünk. Az étlapon is változtattunk, szűkítettünk és korszerűsítettünk az ételválasztékot. Nagyon jó szakemberekkel dolgozunk együtt. Az étterem visszanyerte eredeti patináját, a város elegáns vendéglőjének számít. Minden hónapban tematikus esteket tartunk. Azt tervezzük, hogy novemberben a Márton napi hétvégét az étterem születésnapjával egyszerre ünnepeljük.

A Magyar Konyha márciusi számában a Kiskohász vendéglő is szerepel. Az íráshoz tartozó fotón láthatjuk Horváth Attila tulajdonost, Csikós Gábor Zsolt üzletvezetőt, Szabó György séfet. – Megkeresett a Magyar Konyha munkatársa, hogy beszéljek az éttermünkről, a tanulóinkról, a gyakornokainkról, a jövőről. A mai napig nem tudom, hogyan jutott el hozzájuk a hírünk. Nagyon nagy örömmel nyilatkoztam magunkról, és boldogan adunk hírt a nálunk folyó munkáról. Reméljük, hogy kedvet kapnak a Magyarország más településein élők ahhoz, hogy felkeressenek bennünket, és ha már idáig utaztak, egyúttal körülnézzenek a városban is.