Drága Irmám, remélem, levelem jó egészségben talál. Mi jól vagyunk, az adventi időszak meghitt hangulatában készülődünk az ünnepekre. A gyerekek nagyon várják a karácsonyt, tiszta izgalomban vannak, pedig már nem is olyan kicsik, mégis találgatják, vajon mit hoz nekik a Jézuska?

Nagyon jól éreztük magunkat a társaságotokban, amikor bemutattátok legújabb könyveteket. Ennyi boldog embert együtt látni, őszinte örömmel az arcukon, felemelő érzéssel töltötte el a szívemet. Engem is sok szép emlék köt a számomra oly kedves városotokhoz, egyszer már majdnem odaköltöztünk, amikor eldöntöttük, hogy családi házban szeretnénk élni. A mai napig rendszeresen visszatérünk, meglátogatjuk a Vár éttermet, a Duna-partot a Halászcsárdával, de ki nem hagynánk a híres cukrászdáitokat sem.

Cyráéknál de sokszor megfordultunk, elköltöztek a városotokba, abban a reményben, hogy Tolna megye jobban megbecsüli őket. Talán úgy is lett. Sajnos, Cyra nyár óta már nincs közöttünk, furcsa érzés, olyan, mintha még most is élne, annyira bevésődött karaktere a lelkembe.

Drága Irma, légy szíves, mond meg Pali bátyámnak, hogy kipróbáltuk Gallai Sanyi bácsi receptjét: a Takartos káposztát földváriasan. Hát, ilyet, hogy az mennyire ízlett a társaságnak, ne tudd meg! A neve alapján el sem tudtam képzelni, mitől takartos? Ezért is jó, hogy összegyűjtöttétek azt a rengeteg tudást, ami a vendéglátás helyi történetének nemzedékeken ívelő átörökítéséhez szükséges. Nagyon egyet értek azzal a felfogásotokkal, hogy amit leírunk, az marad meg.

Mire megjönnek a gyerekek, úgy tervezem, hogy megsütöm a Kócsy néni-féle pörcös pogácsát. Anyukámnak is volt egy hasonló hajtogatós receptje, de abba nem tett darált töpörtyűt, vajjal kenegette a rétegeket. Olvasom a könyvetekben, hogy az előbbi recept a Kócsy-féle nagyvendéglőből való, az 1850. évi disznótoros vacsora egyik fogása volt. Tetszik, hogy mindenhez van egy történetetek. Jó hogy közreadtátok ezeket, mert különben szép lassan elfelejtődnek. Elképzelem, amint Kócsy néni minden nap 10 órakor kiveszi a sütőből a tepsit, s a hivatali szolga visz két darab friss, forró pörcös pogácsát Czobor Imre bírónak a hivatalba.

A könyvbemutatón jó volt viszont látni Fabó Feri barátunkat, aki a természetfotóival évek óta országos hírnévre tesz szert. A Hoffmann Kávézó vezetőjével, Jánossal, amikor beszédbe elegyedtünk, pillanatok alatt közös ismerősre leltünk, Erős Pista mesterszakács személyében. Az est során megismerkedtünk Perémi Erzsébettel is, akinek zongorajátékát elragadtatással hallgattuk. Mesélt felmenőiről, kárpát-ukrajnai gyermekkoráról, valamint arról, hogy mennyire szereti a munkáját és a tanítványait.

Ezzel levelem végére értem, ha időd engedi, írjál! Légy szíves, add át tiszteletteljes üdvözletemet Pali bátyámnak, és persze, az egész családnak áldott, békés karácsonyt kívánok, szeretettel, Eszter.