Első vendég: a Prima-díjas Rubicon dunaújvárosi kötődésű alapító-főszerkesztője.

Lapunk főszerkesztője és az Intercisa Múzeum igazgatója meghívására pénteken mutatta be a dunaújvárosi kötődésű Rácz Árpád alapító-főszerkesztő a Prima-díjas történelmi magazint, a Rubicont. Az est folyamán nem csupán a folyóiratról, hanem annak alapítójáról is sok mindent megtudtunk. A beszélgetést Farkas Lajos múzeumigazgató vezette.

A magyar sajtó kategóriában Prima Primissima Díjra jelölt orgánumot 1989-ben alapították, első száma 1990. február 1-jén jelent meg. A Rubicon elnevezés a rendszerváltás szimbóluma, amikor átléptek egy határt a régi történelemszemlélet és a reménybeli új között: – A római történelem és a latin nyelv iránti érdeklődésem meghatározta névadásomat. Ma már kevesen tudják, hogy őseink hivatalos nyelve egészen 1844-ig a latin volt. A rendszerváltásra törekvés időszakában a régivel szembefordulva, új utat törve valami újat szerettem volna elindítani – fogalmazott Rácz Árpád, akinek gimnáziumi történelemtanára, a jelen lévő Böszörményi Zoltánné komoly szerepet játszott szakmai pályája alakulásában, ő szerettette meg vele a történelem tantárgyat. – 1989-ben szárba szökkent a nyilvánosság, ennek vadhajtása voltunk. Időben ébredtünk!

Ezek szerint úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Rubicon egy dunaújvárosi középiskolából indult – kissé merész csúsztatással látta meg az összefüggést a beszélgetést mederben tartó Farkas Lajos.

A Rubicon alapító-főszerkesztőjét, Rácz Árpádot az is érdekli, hogyan alakul ki egy múltkép az agyunkban
Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

 Hivatkozási forrásul szolgál

A beszélgetés során megtudtuk, hogy a folyóirat egy 1956-os témájú összeállítással debütált, amelyben a „Nagy Imre hazatalált” cikk többértelmű címe is felszínre hozta a történelem összetettségét, hogy például egyetlen történelmi személyiség sem kifogástalan: – A történelem bonyolult folyamatok játéka, semmi nem egyértelműen fehér vagy fekete. A sarkos véleményekkel óvatosan bánjunk! – hangsúlyozta a majd három évtizedet maga mögött tudó tudományos ismeretterjesztő lap létrehozója, aki azt hangsúlyozta, amit pályája elején tanított is, hogy a történelmet több forrásból tájékozódva, s forráskritikával érdemes olvasni.

A folyóirat honlapját 58 ezren látogatják, ami nem minden esetben tölti el elégedettséggel a főszerkesztőt: – Korunk zsenije a kommentelő, aki mindent jobban tud, mint a szakértő. Folyóiratunkat egyébként sem az internetes okoskodóknak szánjuk! Már a kezdetektől tudományos ismeretterjesztő lapként határoztuk meg magunkat. A tudományos alatt a tiszta forrásból merítkezést értem. Transzmissziós szerepvállalásunk pedig azt jelenti, hogy a történelem iránt érdeklődők és a szakértők között igyekszünk megtalálni a jól érthető hangvételt. Az érthetőség kedvéért próbálom „megszelídíteni” a szaktörténészek anyagait – a szerzők jóváhagyásával. Úgy szoktam fogalmazni, hogy „én vagyok az első számú olvasó: a Rubicon én vagyok!” Elégedettséggel tölt el az a tény, sőt, a létjogosultságunkat igazolja, hogy különböző kutatások hivatkozási forrásként jelölnek meg minket, az viszont dühít, amikor egyesek megfeledkeznek erről, és úgy vesznek át tőlünk gondolatokat, hogy nem hivatkoznak ránk.

A lapszámok témaválasztásánál szempont, hogy nem szeretnének szimpla évfordulónaptárrá válni. Szívesen mutatnak meg – több megközelítésben – közéleti viták tárgyát képező témákat, hogy azután az olvasó levonja a maga tanulságait. Foglalkoznak azzal is, hogy a múlt világában hogyan éltek az emberek, mit ettek, hogyan öltözködtek, de a sor folytatható olyanokkal, mint a szőlő- és bortermelés, a borfogyasztás kultúrája, vagy éppen egyik kedvenc témája: a futball. A tematikus különszámok újrafeldolgozásokat is megélnek.

A történelemtanítás anomáliái

– A leginkább problémás témák jellemzően a huszadik századra datálódnak, részben a történelem-tanításnak köszönhetően – állítja tapasztalataira alapozva Rácz Árpád, s a kényes témához illően óvatosan fogalmaz, nehogy bárkit is megsértsen. – A múlthoz való viszonyunk meghatározza gondolkodásunkat, a múlthoz való viszony pedig nem egyforma. Történelemszemléletünknek volt egy Moszkvából szabályozott ideológiai korlátja, amelynek politikusaink mellett történelemtanáraink és történészeink egyaránt foglyai voltak. Megfigyelhető, miként változik korszakonként a történelemszemlélet. Ma már a Horthy-korszakot is egyre összetettebben mutatjuk be. Jól látható, hogy a politika miként nyomja rá a bélyeget történelmi személyiségek megítélésére. Próbálom megértetni annak a logikáját, miként alakul ki egy múltkép az agyunkban.
A magyar sajtó kategóriában Prima Primissima Díjra jelölés végeredményét Rácz Árpád sikerként könyveli el: – A Prima díjjal kaptunk egy igazolást arról, hogy a Rubicon jó úton jár.

Az est folyamán több szó esett a „puha” rendszerváltás sajátosságairól, annak veszteseiről és nyerteseiről, valamint a migráció összetett kérdésköréről. A beszélgetést követően az igényes megjelenésű történelmi ismeretterjesztő folyóirat ajándékpéldányai percek alatt gazdára leltek, tovább bővítve a Rubicon iránt érdeklődő olvasók amúgy sem csekély táborát.
A Dunaújvárosi Hírlap és az Intercisa Múzeum a pódiumbeszélgetések folytatását tervezi országosan ismert, dunaújvárosi kötődésű emberekkel – adta hírül Várkonyi Zsolt, a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője.

Rácz Árpád

Dunaújvárosban érettségizett a II. sz. Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában. Felsőfokú tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta. Középiskolai történelemtanárként helyezkedett el. Alapítója volt a Történelemtanárok Egyletének, létrehozta a Rubicon történelmi magazint. A Rubicon történelmi magazin történelmi ismeretterjesztő lap, amely átmenetet képez a tudományos folyóirat és a színes magazin között. Küldetése: „Beszéljünk úgy a történelemről, hogy az mindenkit érdekeljen, – de harag és elfogultság nélkül!” Tematikája magában foglalja az egyetemes és a magyar történelmet az őskortól napjainkig. Szerzői az aktuálisan feldolgozott téma történész szakértői, a lektorált folyóirat példányszáma átlagosan 24 ezer.