- Schlitter Frigyesné Nyuli Anna szó szerint örökre beírta magát Dunapentele történetébe, egyrészt, mint jó tollú krónikás, másrészt, mert a neve felkerült a „Halhatatlan Penteleiek Társaságába”.

Horváthné Nagyszöllősi Magdolna (b) ajánlotta a közönség figyelmébe a sorozat harmadik kötetét, Sikóné Nagy Ágnes (j) pedig történeteket olvasott fel.

Csak az hal meg, akit elfelejtenek – tartja a mondás, amelynek ellenkezője egy az egyben igaz a dunapentelei születésű Schlitterné Nyuli Anna (1925- 2003) személyére, aki a település mellett felépülő új város egyik iskolájának tanárától kapott biztatást, hogy ne csak a dalos lelkű penteleiek ajkán elhangzott énekeket, nótákat jegyezze le, hanem a régi dunapentelei történeteket is adja tovább azoknak, akik biztosan örömmel olvassák majd, hogyan éltek őseik. „ Ha egy is lesz ilyen, akkor nem hiába fáradoztam e sok írással, mert őszintén szólva, nehéz volt ennyit leírni. De szíves örömest tettem abban a reményben, hogy egyszer majd valakinek öröme telik benne, hogy olvashatja. Így legalább tudni fogják a kedves utódok: – Volt egyszer egy Dunapentele, így éltek Dunapentelén, az ínekes Dunapentelén.” – írta egy helyütt Panni néni.

A bemutatókat a sorozat kiadásáért felelős Pentele Baráti Kör szervezi, Kemény Lajosné Bori (jobb szélen) koordinálásával

Az 1800-as évektől a városépítésig

Az eredeti kézirat mentén adja közre a Pentele Baráti Kör a régi dunapentelei történeteket. A három kötetben a múlt világ letűnt életmódja tárul fel, irodalmi nyelven rögzítve, szociografikus módon megírva: „A történetek mind a kiejtést követve, fonetikusan vannak lejegyezve, ami még ízesebbé teszi az amúgy is érdekfeszítő történeteket. Van közöttük sok olyan elbeszélés, amely az 1800-as években játszódik, de többségük az 1900-as évek elejére kalauzol bennünket vissza. Az élet majdnem minden mozzanatáról találunk tréfás vagy tanulságos történeteket. A születés, a gyermekkori csínyek, a lakodalom, az öregkor és a halál, mind-mind előfordulnak ezekben az elbeszélésekben. Természetesen, nem maradnak ki belőlük a munkával, a földműveléssel kapcsolatos témák sem. Az itt leírt történetek igen értékesek, egyrészt forrásértékük miatt, másrészt műfajilag. A szakirodalomban is ritkán fordul elő, hogy egy-egy község hagyománya ilyen teljesen összegyűjtésre kerüljön.” – olvasható az 1988-as néprajzi, illetve nyelvjárási gyűjtőpályázat bírálólapján.

November 25-én a Pentele Klubházban, családias hangulatú könyvbemutatón vehették kezükbe az olvasók a Régi dunapentelei történetek 3. részét. Az előszót jegyző P. Fekete István lánya, Zombai Csilla is szívesen idézte fel pentelei emlékeit.

• A nagynéném, Panni néni a gyermekkori emlékeiből és az idősek elmeséléseiből, 1969-től kezdődően, éveken át, nagyméretű kockás füzetekbe jegyezte le a történeteket. A fia halála után kerültek hozzánk a kéziratok, elolvastam és úgy gondoltam, ezek csak nekünk, a hozzátartozóinak érdekesek. Aztán többeket megkérdeztünk, és döntöttünk a kiadás mellett. Abból indultunk ki, hogy addig kell megjelentetni, amíg köztünk élnek azok, akiknek emlékezetében még ott élnek Panni néni történetei – vezet vissza az előzményekhez Kemény Lajosné Cs. Farkas Borbála, a sorozat felelős szerkesztője, a Pentele Baráti Kör vezetőségi tagja.

Emléktáblát a szülőházra!

Schlitter Frigyesné 1925. január 5-én Nyuli Anna néven született Dunapentelén a Magyar utca 22. számú házban. A könyvbemutatókon felmerült a szülőház falán emléktábla elhelyezése. Miként az is megfogalmazódott, hogy Panni néni szellemi öröksége kerüljön be Dunaújváros/Fejér Megye Értéktárába. Ez utóbbihoz Farkas Lajossal, az Intercisa Múzeum igazgatójával veszi fel a kapcsolatot a Pentele Baráti Kör.

A József Attila Könyvtárban november 21-én mutatták be a sorozat legújabb kötetét. A könyvünnepen jelen volt Panni néni unokája, Kiss Csaba is.

A borítókra Kaizler Gitta festményei kerültek

A kötetek borítóira a Pentelén élő Kaizler Gitta festőművész pentelei témájú alkotásai közül válogattak, követve az évszakok változását. „Az Ér partjáról érkeztünk, ahol sokat barangoltam, de cserében megtaláltam a dunai árteret minden szépségével, csodájával együtt. Azzal, hogy Pentelén lehet az otthonom, még közelebb kerültem e tájhoz. Rácsodálkozom dombjaira, patakjaira, kisebb-nagyobb hídjaira. A szépség, amely megmenti a világot, mindenütt jelen van.” – vallja penteleiségéről a festőművésznő.

Kaizler Gitta a III. kötet borítójára felkerült „A tél üzenete”című festményével. A festőművész pentelei ihletésű képei láthatók a korábbi kötetek borítóin.

Az előszók jegyzői

Szintén sokat elárul a pentelei lokálpatrióták közösségéről, hogy kiket kértek fel a kötetek előszavainak megírására. Az elsőt Jakóné Fekete Teréz helytörténész jegyezte, a másodikat Pálinkás Bertalan, a Pentele Baráti Kör vezetőségi tagja. A sorozat harmadik részében P. Fekete István néhány soros ajánlója után Horváthné Nagyszöllősi Magdolna köszönti az olvasókat.

Időutazás a múltba fényképek segítségével

A kötetek értékét tovább növeli az a gazdag fotómelléklet, amelyet a peneteleiektől gyűjtött össze Keményné Borbála. Rozsnyai Zoltán, köteteket megjelentető Rolling Nyomda Ház vezetője retusálta a családi archívumokban, a fiókok mélyén, avagy a padláson megbújó, korabeli fotókat.

A kötetek megjelenését támogatók

Folyamatosan gyarapszik a támogatók névsora. Az első két kötet a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával jelent meg. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata és a pentelei kötődésű P. Fekete István főtámogatásának, magánszemélyek felajánlásainak köszönhetően vehetjük a kezünkbe a harmadik kötet. A Pentele Baráti Kör a sorozat folytatását tervezi az eladott példányok bevételeiből és pályázati támogatásokból. Felmerült egy CD-lemez-melléklet elkészítésének ötlete, a szintén Panni néni által gyűjtött énekek és nóták válogatásaiból.

Schlitterné Nyuli Anna: Régi dunapentelei történetek I-II-III. megvásárolható a Tourinform Irodában, a József Attila Könyvtárban, hétfő délutánonként 15 és 17 óra között a Pentele Klubházban.