Eszter felolvasott egy részletet P. Fekete István családregényéből, azért, hogy a többiek el tudják helyezni őt és családját a falu közeli és távoli múltjában.

Régi megmaradt vagy az idők során újra „kiváltott” kereszt­levelekből kitűnik, hogy Fekete, Szabó, Nyuli, Török, Zsebeházi, Farkas és Kovács őseim mind-mind penteleiek voltak. Édesapám szülei béresek a pentelei Janicsáry-pusztán, 1889-ben Nyuli István dédapámnak állítólag volt három búzás hajója, na meg egy szép lánya, az én nagyanyám, Nyuli Ágnes lett a felesége huszonnégy éves korában a vele egyidős Fekete Ferencnek. Házasságukból négy gyermek született, köztük az egyetlen fiú, édesapám. Nagyanyám Pestre költözött, apám bankszolga lett.

Néhány oldallal arrébb az ősapjáról ír: „Vízen járó” ember volt, ismerte a vizek járását, tudta, hogy a messzi környéken hol, merre vannak a gátak, zátonyok, sarkantyúk, hol limányosabb a víz, tudott bánni hálóval, varsával. Ez az ősöm akkoriban egy búzás hajón teljesített szolgálatot valamikor a 18. század derekán. Tisztelték tudásáért, becsülték emberségéért! Apám a 19. század nyolcvanas éveinek végén született Dunapentelén, a Janicsáry-pusztán.
A regényben egymást váltják a történetek a ladikból kiborult asszonyokról, akiket elnevezett „dunavirágoknak”, a halászhálóba akadt dunai halóriásokról, a vizákról, a hizlalt ökrök, vagyis a göbölyök eladásáról.

Édesapám elég későn nősült, 33 éves korában – írja tovább P. Fekete István. – Ő ekkor már bankszolga volt a Hitelbankban, de házasságuk Pentelén köttetett 1922. október 14-én. Amikor én születtem, apám már nem a bankban, hanem valami üzemben (zsák- vagy ponyvagyárban) dolgozott, de akkor mi már a Horthy Miklós úton (ma Bartók Béla út) házmesterek voltunk. Ezt az állást – amely abban az időben még kaució (óvadék) letételét is megkívánta – édesanyám látta el, és apám, mint mindenhez értő ezermester végezte a „szerelő-kiszolgáló” tevékenységet.

A következő fejezetben édesanyja szüleinek emlékét idézi fel: Török István földműves öregapám a millenniumi évek tavaszán – 22 éves korában – vette feleségül a 17 esztendős Kovács Teréziát. Öregapám tanúja nem volt akárki: Nyuli János 55 esztendős községi bíró, öreganyámé Lak Mihály földműves. Hogy az ifjú pár hol találta meg első fészkét – nem tudom. Én már csak arra emlékszem, hogy a TANYÁN (így: csupa nagybetűvel!) laktak, amely gyermekkorom legcsodálatosabb helye, gyönyörűséges élményeim kertje volt. Ez a tanya jóval délre Pentelétől volt elrejtőzve. Tulajdonképpen egyike volt a Duna-dűlői tanyáknak, a falutól számítva Kádár-tanya, Farkas-tanya, Naszvadi-tanya, Török-tanya sorrendben. A sort a Csefkó-Farkas tanyaépület zárta.
És lépésről lépésre haladva kiderül, végére érve a kötetnek, miként bontakozott ki P. Fekete István élete: Úgy, ahogy volt.