Egy röpke, személyes hangvételű novella a Feltámadás ünnepéről

Állt nagyanyja vert falú házának küszöbén, hangoskodásra lett figyelmes, és majdnem sírva fakadt, amikor meglátta, hogy a fiúk kergetik a sikítozó lányokat, az ügyesebbek teli vödör hideg kútvízzel nyakon öntik őket a hűvös áprilisi szélben. Eszter az egészből semmit nem értett, ilyet nem szabad csinálni, gondolta. Végképp nem ment a fejébe, hogy lehet ennek örülni, már pedig a lányoknak fergeteges jókedvük volt. A felnőttek arcát fürkészve beletörődött a látottakba, végtére is ünnep van, Benedekpusztán Húsvét hétfőn majd’ fél évszázada így locsolkodtak, így éltették tovább a termékenységkultusszal összefüggő szokásokat.

El ne hervadjon

Fotó: magyarhirlap.hu

Évek múltával is fel-felvillant előtte az emlékkép, mígnem egyik húsvéton szódásüvegből kapott maga is egy jókora dózist, locsolás gyanánt. Nem volt túlságosan oda érte, micsoda hülyeség, persze, majd pont ettől nem fog elhervadni… Ahogy teltek az évek, fiai ünneplőben útra keltek, mivel mással, mint a legjobb parfümjeivel, hát ettől sem volt elragadtatva, hiába szerelkezett fel olcsó húsvéti szagos-vizekkel, ők azokkal nem akartak „beégni”.

Idővel mégis csak visszaköszönt a gyerekkori történet, a szabadtéri skanzenekben kezdték feleleveníteni letűnt korok ünnepeit, köztük a húsvéti népszokásokat. Egyre többet tudott meg a magyar hagyományról, arról, hogy „vízhányó, vízbevető hétfőn” vödörnyi vízzel locsolták a lányokat, sőt, az állatok itatóvályújába dobták őket, akik az ünnepre a legszebb ruhájukat öltötték magukra, hogy tetszenek a fiúknak, akik között a jövendőbelijüket is remélték.

Húsvéti csendélet

Fotó: alapitajhaz

Újabban azon bosszankodik, hogy a kedves rigmusokat kiszorítják az ízléstelenebbnél ízléstelenebb locsolóversek. Rohamléptekben születnek a leggyalázatosabb műköltemények, korunk aberrált lenyomatai. „Immár eljött Húsvét napja, Részeg minden gyermek apja, Én is közéjük tartozom, Szódásüveget hordozom.” „Zöld a moha, Zöld a páfrány, Meglocsollak Házisárkány!” „Falu végén tó van, Adjál pénzt oszt jó van.” „Ferrarival érkeztem, Rohadt nagyot fékeztem, Okos vagyok, szép és laza, Locsoljak vagy húzzak haza?” „Zöld erdőben jártam, Berúgtam azt hánytam.”

Sokat nem tud ezek ellen tenni, nem marad más választása, mint, hogy maga és családja számára meghitté tegye a tavaszünnepet. A negyvennapos böjt alatt megtisztulva várja a Húsvét eljövetelét, Jézus feltámadását. Az előkészületi időt, a nagyböjtöt igyekszik betartani Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére. Barkaágat díszít, hiszen a barka apró, bársonyos virágainak gyógyító erőt tulajdonítanak, Jézus vérét jelképező piros tojást fest, és a tojásról azt is megtanulta, hogy ősidők óta az élet újjászületésének, a termékenység szimbóluma. Igaz, a bárány már csak csokiból kerül az asztalra, nem pedig áldozati állatként: „Krisztus a mi bárányunk, aki megáldozott érettünk.” A nyuszi már csak porcelánból figyeli az ünnepi készülődést, sütést-főzést, vendégjárást. Eszter továbbra is izgatottan várja, hogy húsvét hétfőn meglocsolják.

Szente Tünde