Üzemtörténet-írás a Dunaferrnél

 A Dunai Vasmű vezetői, a selmecbányai Alma Mater szellemiségéhez hűen, a kohászat értékeinek megőrzését, a szakma hagyományainak ápolását mindenkor kiemelten támogatták. A gyár története, a gyártóegységek múltja egy kisebb könyvtárnyi gyűjteményt foglal magában.

Az első nagyobb lélegzetű mű, a „Húszéves a Dunai Vasmű” monográfia megírására Miskolczi Miklós és Rózsa András újságírók kaptak megbízást a hetvenes években. A kézirat ugyan nyomtatásba nem került, de a későbbi üzemtörténet-írások forrásértékű anyagául szolgált. Az 1985-ben átadott Gyártörténeti Gyűjtemény feladatai között szerepelt az egyes szakágak történetírásának összehangolása.
Dr. Szabó Ferenc vezérigazgató a „40 éves a Dunai Vasmű” című kötet elkészítésére és kiadására a Mercurius Kiadóval kötött szerződést 1988 végén. A kézirat vasműs szakemberek közreműködésével 1990-ben került nyomdába. A jubileumi kötetet Bakonyi György, Makray Tibor, dr. Répási Gellért, dr. Szmicsek Sándor, dr. Varga Lajos és Zsámbok Elemér jegyezte.
A vasmű részletes történetének megírásának gondolata 1995-re datálódik, ennek nyomán a következő esztendőtől megkezdte munkáját Horváth István elnök-vezérigazgató megbízásából a Dunaferr 50 évét átfogó Krónika szerkesztőbizottsága, amelynek tagja lett: dr. Sziklavári János, dr. Remport Zoltán, Kóré Sándor, Borovszkyné Győr Zsuzsanna, Zsámbok Elemér és Szente Tünde. A munkákat Klein András Miklós, a Humán Intézet projektvezetője fogta össze. A szerkesztőbizottság később kiegészült dr. Czinkóczi Sándorral, dr. Szamosi Györggyel, valamint dr. Mudra Lászlóval. A könyv nyomdai előkészítését a Dunatáj Kiadói Kft. megbízásából Tőke Katalin tipográfus és Jakab Klára olvasószerkesztő végezte. Az évek során több mint száz fő vett részt közvetve vagy közvetlenül a Krónika megírásában, amely végül a dunaújvárosi Text Nyomdában készült el a társaságcsoport alapításának 50. évfordulójára, 2000 májusára.
Folyamatosan íródtak és sorra jelentek meg a termelőegységek múltját feldolgozó önálló kötetek: a nyersvasgyártás, az acélgyártás, a szállítás-rakodás, a kokszgyártás, a lemezfeldolgozás, a meleghengerlés, a hideghengerlés, a lőrinci hengermű, a minőség-ellenőrzés és anyagvizsgálat történetével. Megjelent a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepek és Szimpozionok igényes kiadványa. A vasmű alapításának évfordulójára adták ki a „Kincsestár”-t, régi idők emlékeivel és még ugyanabban az évben a „Művek” gyermekrajzgyűjteményt. A Dunaferr Dunai Vasmű Vasas­szakszervezetének fél évszázada önálló kötetet érdemelt, miként a vállalat energiaellátásának története is. Három esztendő múlva, 2006-ban megjelent a Dunaferr Alkotói Alapítvány tíz évét dokumentáló kiadvány.
Múltidéző sorozatban látott napvilágot az öntöde, a mechanika, majd a lakatosüzem története. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szak­osztály dunaújvárosi helyi szervezete életének dokumentumgyűjteményét még 1999-ben adták közre.
A vezetői életutak nyomon követhetők a „Korrajz”-ban, a „Szilánkok”-ban (mind­kettőben
dr. Szabó Ferencé), az „Idő­­kerékben” (Hor­váth Istváné), és többeké a „(N)ŐK”-ben, majd a „Vastartalék”-ban. „A Boró” Borovszky Ambrus születésének 100. évfordulójára jelent meg.
Mindezek mellett dokumentumértékű a Dunaferr Magazinban és annak jogelődjeiben, valamint a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közleményekben publikált minden olyan írás, ami a jubileumokhoz és a történeti eseményekhez kapcsolódik.

Sz.T.